Hihetetlen, hogy már 1 hete itt vagyok! :)
Már egy párszor gondolatban nekiálltam írni, de általában sosincs annyi időm (vagy épp szieszta van...:D), hogy írjak. De előreláthatólag később sem lesz több, és egyébként is annyi mesélnivalóm van! :)
Csütörtökön voltam benn az Erasmus irodában, ami nem volt rossz ötlet, mert így legalább kiderült, hogy a szintfelmérő írásbeli része a gazdasági karon lesz másnap, és csak a szóbeli lesz a nyelviskolában. Mutatok képekett az egyetem központi részéről (nekem nem ebben az épületben lesznek óráim). Hát mit ne mondjak, látszik az 500 éves történelem! Egyszerűen meseszép! Ilyenkor eszembe jut a kedves kis Külkerem otthon a szovjet múltjával... Hát igen, ez teljesen más! ;)
A gazdasági kar sem néz ki egyébként rosszul, mégha nem is olyan impozáns, mint ez. Íme:
A Cervantes téren napközben maszkos emberek vonultak fel, különböző zenékre táncolva és ugrálva. Szokás szerint nagyon sok embert érdekelt. Az az érzésem, hogy ezen a héten a fesztivál miatt mindenki szabadságon van! J
Csütörtök este megint elmentünk a Cervantes térre, előtte találkoztunk a jogi kar előtti téren néhány ESN (Erasmusos diákszerv) taggal és más Erasmusokkal. Aznap este is koncert volt, nem vagyok otthon a zenei stílusokban, szóval nem tudom konkrétan megmondani, hogy milyen, de nekem mindenesetre tetszett! Az egyik spanyol srác azt mondta, elég híresek Spanyolországban, ami elképzelhető, mert rajtunk kívül mindenki kívülről fújta a dalszövegeket! J Azonban fél 2 körül hazamentünk este, mert másnap reggel korán kellett kelni, mert fél 10-től írtuk a szintfelmérőt.
Spanyolország azonos időzónában van, mint Magyarország, de mivel sokkal nyugatabbra van, a napkelte és a napnyugta totál el van tolódva. Péntek reggel felébredtem 7-kor, és totál sötét volt! Reggel 7-kor augusztusban! Meg is értem, hogy miért élnek ilyen elcsúsztatatott életet a spanyolok. Senkinek nincs kedve ilyenkor kikelni az ágyból. Utálok a sötétben felkelni, úgyhogy már előre félek, mi lesz itt télen...
A szintfelmérő írásbeli részén egy rövid levelet kellett írni, hogy milyen volt az utad, hol laksz, mit szeretnél itt csinálni... Plusz volt egy 100 kérdéses 4 választós teszt, amiben egyre nehezedtek a kérdések. A szóbeli kb. 2 perc alatt lement, ki vagy, honnan jöttél, mit tanulsz, mi leszel ha nagy leszel, mit szeretnél itt csinálni Spanyolországban.
Az Erasmus irodában kaptam egy listát a kivehető lakásokról. Kb 15 oldal, és minden oldalon szerintem 25 cím legalább volt. Hihetetlen, hogy mennyi albérlet van! Itt találkoztam egy ír lánnyal, a neve Orlaith (elég különleges ír név, sose hallottam még), vele ebédeltem aznap. Ettünk bocadillót, azaz szendvicset, ő tortillásat, én jamón serranósat (híres spanyol sonka). Az övét is megkóstoltam, nagyon ízlett. Az italhoz meg hoztak valami babsalátaszerűséget, az is nagyon finom volt.
Juantól még csütörtökön kaptam meg egy holland lány telefonszámát, akiknél volt egy kiadó szoba, azt elmentem megnézni. Végülis úgy döntöttem, hogy nem lesz jó, mert bár közel van a suli (látszik az ablakból), de nem voltak főzőeszközök (a holland lányok vettek, de be kellene szállni), nem volt még bekötve a net, nem volt íróasztal a szobában és bár nem volt drága, de mivel ügynökségen keresztül találták, ezért még egy havi díjat ki kellett volna fizetni az ügynökségnek.
Szép helyeken sétáltam, miközben odamentem, az utcakép a Calle Mayor, a főutca, ahol mindig sok ember van, akik a számtalan bár egyikében tapasoznak. :)
Péntek este kimentünk a Feriára, ahol az ESN ingyen sangríával várt minket. Én úgy gondoltam, ez azt jelenti, hogy vesznek pár üveggel, aztán mindenki kap egy pohárral. De hát a spanyolok nagyban játszanak. J Képzeljétek el, egy bazi nagy kukásüvegben keverték össze a bort, a gyümölcslevet és a gyümölcsöket. Én ilyent még nem pipáltam! J
Az estéről legyen talán ennyi is elég, 3 óra körül sikerült hazakeverednem…:) Na jó, beszélgettem Erasmusokkal, az ír lány mellett 2 angollal is, az egyik liverpooli! :) Természetesen, mint minden liverpooli, rémes a kiejtése. Gerrardot is mindig baromi nehezen értem az interjúkban. A legjobban az ír lány angolja volt számomra érthető.
Aztán meg német srácokkal dumáltam, elég vicces volt, mert Magyarország politikai helyzete érdekelte őket, a médiatörvény, az alkotmányunk, Viktor Orbán, stb… De ők legalább már hallottak rólunk! Érdekes, hogy mennyire nem tudnak semmit kishazámról a többi európai ország lakói, az eddigi közvélemény-kutatásom alapján Budapestről hallottak, a Szigetről és a pálinkáról…:) Illetve a német srácok a Balatonról, de hát ez nem meglepő, tudván azt, hogy mennyi német van nyáron a Balcsin, még akkor is, ha már messze nincs annyi, mint a rendszerváltás előtt.
Másnap délelőtt aludtam, F1-et néztem spanyolul (hogy tudnak kiabálni a kommentátorok még a legsimább helyzetben is!), aztán belevetettem magam a lakáskeresésbe. Nem volt egyszerű a dolog, mert betűrendben vannak a címek, nekem meg ugye a legtöbb utcáról fogalmam sincs, hogy hol van. Éljen a Google Maps, nélküle nem is tudom, mi lett volna velem! Elég érdekes volt spanyolul telefonálgatni, próbáltam minél többet megérteni. Persze a legtöbben 1. nem vették fel 2. már kiadták 3. csak 1 teljes évre akarták kiadni. Egy pasival lebeszéltem a találkozót, az ő lakását a neten láttam, tetszett is, és mondtam, hogy 6-kor megnézem. Térképet elfejetettem vinni magammal, félúton eszembe jutott, de az utcát ismertem, ami fenn volt a neten, szóval nem volt probléma. Gondoltam én. Ugyanis amikor odaértem az általam ismerve vélt utcába, és ránéztem a telefonomban lévő utcanévre és házszámra, kiderült, hogy az nem az! Ilyen is csak velem történhet. Van a parknál egy büfészerűség, gyorsan odarohantam a tulajhoz, próbáltam elrebegni a problémám. Nagyon rendes volt, kétféle rajzot rajzolt nekem (anélkül tuti nem találom meg...), és vagy 10 percen keresztül magyarázott. Persze, hogy elkéstem 20 percet, még úgyis, hogy futottam. Így viszont már nem tetszett a lakás, mert elég messze van a központtól, a gazdasági kartól meg pláne! Pedig egyébként szép volt és csak 250 euró havonta, ami itt elég olcsó. Hazaérve megnéztem a neten a hirdetést, és kiderült, hogy nem én vagyok a hunyó (na jó, nem teljesen én vagyok a hunyó...), mert az emailben ugyan a pasi jó címet írt le, a netes hirdetésben más utcanév volt, így a hirdetés alatt lévő térképen is, így én csak ránéztem a térképre, konstatáltam, hogy hol van, és nem figyeltem, hogy a kettő név nem ugyanaz... Képzelhetitek, milyen csodásan éreztem magam. Dehát nem lehet mindig minden tökéletes...:)
Szombat este muszáj volt otthon maradnom és aludni, nagyon fáradt voltam a péntek (és a szerda-csütörtök) után és a lakáskeresés is kikészített. Mielőtt lefeküdtem, a hostal erkélyéről megnéztem a tűzijátékot éjfélkor, nekem sokkal jobban tetszett, mint a magyarok szoktak, volt egy-két olyan típusú, amit még sosem láttam.
Vasárnap is lakásügyben telefonálgattam (ahelyett, hogy a lányokkal Madridba mentem volna, na majd legközelebb!), lebeszéltem 2 találkozót estére (a többit már kiadták vagy nem vették fel a telefont). F1 előtt még elmentem kajálni, ugyanis már kedd óta nem ettem meleg kaját és elég nagy szükségét éreztem. Tudjátok milyen kajafüggő vagyok! :) Mivel a hostalban nincs hűtőm vagy tűzhelyem, ezért a körte, alma és péksütemény alkotta a menümet az elmúlt napokban. Ami persze nem olyan rossz, de azért rá lehet unni... A Cervantes téren lévő török éttermbe mentek, itt láttam viszonylag emberi áron (4 euró...) meleg kaját, vettem egy Alibaba menüt! :) Csirke- és marhahúsi, öntet, sült krumpli, kóla. Nem valami autentikus spanyol kaja, de nekem a mennyországnak tűnt...:)
Megnéztem a F1-et, nagyon örültem, hogy Schuminak mégse lett olyan ronda jubileuma, mint amilyennek szombaton kinézett, amikor leszakadt a kereke az időmérőn, és ezért csak az utolsó helyről indult. Végül 5. lett, nagyon büszke vagyok rá! J Ezután lementem a hostal medencéjébe, mert mint kiderült az is van, ráadásul ingyenes. Csak pont a másik irányban lévő szobákból lehet rálátni, és a másik épületrészben van, ezért nem tűnt fel eddig. Nagyon jól esett az úszás, nagyon meleg volt!
Ezután elmentem megnézni a 2 lakást. Mindkettő tetszett, közel vannak a sulihoz (5-5 percre, csak a másik irányban). Az egyikben már lakott egy dolgozó spanyol srác és egy osztrák lány, az enyém lett volna a 3. szoba, ami tök szép volt, éppúgy, mint a lakás is, de úgy gondoltam, hogy nem akarok dolgozókkal és pasival (közös fürdő...) együtt lakni. És ez még drágább is volt, 300 euró egy hónapra mindennel együtt. A másik 280 euró, egyenlőre üres (remélem, hogy nem sokáig lesz az!), de így én választhattam szobát, az egyik különösen tetsztett. 280 euró egy hónapban az ára az összes költséggel együtt. És nem is kell kauciót fizetnem. A tulajdonos egy nagyon rendes 30 éves spanyol srác, Ruben, aki angolul is beszél, ami nem ártott, mert így könnyebb volt átbeszélni mindent. Kiderült, hogy nála volt couchsurfingen előző félévben a 3 külkeres diák, így már hallottam is róla, hogy milyen rendes! Kicsi a világ, pláne Alcalában! :) És ő is a pálinkáról hallott, mint magyar sajátosságról, mondta, hogy Spanyolországban is vannak rövidek, de azért ennyire durvák nem....:)
Vasárnap este elmentünk tapasozni Dórival, Adrival, 2 német lánnyal, 1 francia lánnyal és 1 francia fiúval. Hangulatos volt kinn ülni a főutcán este, a kellmemes melegben még éjfélkor is. Nem tudom, mennyire vagytok tisztában a tapasszal, ha nem, mosz elmondom. Kérsz egy italt (sört, bort, kólát, vizet), ami kerül mondjuk 2,50-2,70 euróba és emellé kapsz vmi kaját. Ne számítsatok nagy adagra, de mindegyik finom és gusztusos. Persze nem voltak képek, és nem értettük, hogy mi micsoda, szóval én a sör mellé sajtos-sonkás pizzát kértem, a lányok meg rántott csirkemellfalatkákat.
Hétfőn elkezdődött a spanyol tanfolyam, B2-es csoportba kerültem, 9-től 13.30-ig van az óránk, először egy 2 órás nyelvtan, aztán fél óra szünet, aztán 2 óra beszélgetős rész. Elég fárasztó, hiszen folyamatosan koncentrálnom kell, és mivel a B2-es az elég jó csoport, ezért az anyag sem túl egyszerű. Beával, a magántanárommal tanultam az össze nyelvtant tavaly, tehát mindenről hallottam már, meg gyakoroltam is, de azért én nem 7 éve tanulok spanyolul, mint egyesek. Bár van egy olasz lány, aki 3 hetet tanult intenzíven, mégis velünk van... A tanárok egyébként rettentő aranyosak, mindkettő szimpatikus nekem.
Hétfő délután még telefonáltam egy-két lakás miatt, de senki nem vette fel, szóval úgy döntöttem, hogy kiveszem Ruben egyik szobáját. Felhívtam, és este odamentem a kulcsokért, elvittem magammal a nagy bőröndöt is, mert egyszerre képtelen lettem volna kettőt elhúzni. A szülei ott voltak, lázasan takarítottak. Az anyukája nagyon kis aranyos volt, be nem állt a szája, hogy én milyen messziről jöttem, hogy nem hiányzom-e a szüleimnek, hogy kérek-e sütit, narancslevet, bármit...:) Ruben hazahozott kocsival, mert ő már csak ilyen, amennyire én látom. :) Sőt, le is szidott, hogy miért nem szóltam, hogy bőrönddel jövök, elhozott volna, nem kell nekem azt a városon keresztülhúzni. De én mondtam, hogy a húzással nincs gond, csak az emelgetéssel...:)
Hétfő este ezután átmentem Adriékhoz sörözni és DVD-t nézni, jött még a francia lány és a srác is. Előtte magyar zenéket mutogattunk nekik a Youtube-on, elég változatos stílusokban...:) A Burlesque című filmet néztük meg Cherrel és Christina Aguilerával, nekem nagyon tetszett, tök jó számok voltak benne. Nőnemű olvasóim figyelmébe ajánlom a következő fiatalembert (Cam Gigandet), aki a filmben játszott, és hát nekünk nagyon bejött...:) (Képek itt: http://www.google.hu/search?hl=hu&q=cam+gigandet+burlesque&gs_sm=c&gs_upl=18l2940l0l4374l6l3l0l0l0l0l260l741l2-3l3l0&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.&biw=1366&bih=655&um=1&ie=UTF-8&tbm=isch&source=og&sa=N&tab=wi). Szegény Baptiste, a francia srác bealudt rajta, mi meg jót nevettünk ezen! Hát igen, nem egy pasis film, pláne nem éjjel 1-kor! :)
Kedden kiköltöztem a hostalból, egészen hiányoznak, ez egy családi vállalkozás, nagyon aranyosak voltak velem, és mindig próbálkozhattam spanyolul beszélni velük. Na és a madence... Legalább az utolsó 2 napban kihasználtam. Nyelvsuli után a lányokkal találkoztunk 2 magyar lánnyal, akik 1 évvel ezelőtt voltak itt Erasmuson, és most itt vannak kinn. Elmentünk egy tapas bárba, nagyon finomat ettem, a fele tányér sült krumpli volt kétféle szósszal leöntve, a másik fele meg krokett, amibe szalonnadarabok voltak belesütve... Kár, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem...
Ezután átmentem Adriékhoz, már reggel odavittem a cuccom, mert csak este mehettem az albérletembe. Néztünk egy-két epizód How I Met Your Mother-t, nagyon tetszett, én még sose láttam ezelőtt egyet sem. Megnéztünk még egy filmet, de sajnos a nevére már nem emlékszem.
7 után elgurultam a kisebbik bőröndömmel a lakáshoz, persze nem tudtam kinyitni a bejárati ajtó (emlékeztek még arra a mondatra, hogy kivel történik meg mindez, ha nem velem...), Ruben apukája jött át segíteni (a közelben lakik). 2 zár van az ajtón, és nem mondták el nekem, hogy előbb a felsőt kell nyitni, aztán az alsót, fordítva nem megy. Apukája próbálta elmagyarázni, hogy miért, dehát én csak egy lány vagyok, spanyolul meg pláne nem értettem... Eme kis közjáték után lerohantam a 3 percre lévő Día szupermarketbe (jobban tetszett, mint a Carrefour, sokkal barátságosabb), felkapkodtam néhány dolgot, hogy legyen valami kajám. Kimondhatatlanul jó érzés volt úgy vásárolni, hogy vehetek olyasmit is, amit a hűtőbe kell tenni. Sajtot, virslit, felvágottat, majonézt, joghurtot... Az élet apró örömei! :) Aztán felfedeztem a hűtőben egy üveg nutellát és 2 Magnumot. Írtam Rubennek, hogy azokat nekem hagyta-e ott, és azt mondta, hogy igen, plusz, hogy még van vhol alkohol és "feel free to drink it :)". Jelentem: rum, whiskey és vodka, nincs túl sok egyik üvegben sem, de így is segít lefaragni a költségvetést! :) Szóval kinek van a legjobb spanyol főbérlője, na kinek? :)
Ma nyelvtanfolyamon voltam, főztem (csak semmi bonyolultra ne gondoljatok, lencsekonzervet és virslit), kipakoltam a bőröndöm (több idő kellett hozzá, mint gondoltam...), spanyoloztam és csináltam még egy nagybevásárlást, persze így is hagytam ki 2 dolgot, amit akartam venni.....:) Este pedig végre néztem egy kis teniszt, Andy Murray ma lépett először pályára a US Openen. Még nem tudom, hogyan fogom összeegyeztetni a szociális életemmel a tenisznézést...:)
Úristen, jó hosszúra sikerült ez a poszt, lehet, hogy gyakrabban kéne kisebbeket írnom... Remélem, hogy azért semmi lényegeset nem hagytam ki.
Sokszor puszillak titeket, hiányoztok!
