Megérkeztem! :)

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy kisebb nagyobb időközönként blogot fogok vezetni a Spanyolországban eltöltött félévemről. Úgy gondolom, hogy ez a legegyszerűbb módja annak, hogy értesüljetek arról, hogy mi minden történik velem. :)

Természetesen nem fértem bele a Malév súlykeretébe. Komolyan úgy gondolták, hogy 23+10 kilóba belefér az életem? :) Kifizettük a 4 kg túlsúly díját, majd plusz 1 órát várakoztunk, ugyanis a gép késett 1 órát. Nem volt könnyű elbúcsúzni a szüleimtől (ahogy a barátaimtól sem), de néhány könnycseppel megoldottuk. Írtam nekik egy levelet, ugyanis nem hiszem, hogy szavakban el tudtam volna mondani nagy sírás nélkül azt, amit akartam.
A repülőút fantasztikus volt. Sosem repültem még, de mindig nagyon akartam. (Ezt értsétek úgy, hogy a fél méteres otthoni padról ugráltam le kiskoromban, miközben hevesen csapkodtam - szárnyam nem lévén - a kezeimet, és reménykedtem, hogy fennmaradok a levegőben...).
Ma végre valóra vált az álmom, és egyáltalán nem csalódtam benne! Csodaszép volt az idő, láttam Budapestet, a Balatont és a Földközi-tengert a magasból. Leírhatatlanul szép. Nem mondom, a fel- és különösen a leszállás érdekes, de talán inkább izgalmasnak mondanám. Nézzétek el egy első repülő izgatottságát a nagy alkalom miatt!
A madridi Barajas reptér nagyon jól néz ki, mi a legújabb, 4-es terminálra érkeztünk Adrival és Dórival. Dóri tutorja volt olyan rendes és kijött értünk kocsival. Hogy egyébként hogyan jutottunk volna el Alcalába, azt nem tudom... Látnotok kellett volna azt a műveletet, amikor bepakoljuk a 3 db 23 (vagy még több...) és 3 db 10 kg-os bőröndöt a kocsiba, aminek irtó pici volt a csomagtartója.. Mondjuk úgy, hogy a kocsi berendezését kissé át kellett alakítani, mi pedig az ölünkbe...:) Juan irtó rendesen viselkedett, majd feltétlenül meg kell hívnunk valamire. Ő hozott el a hostalba, ahol most vagyok. Isten áldja a wifit! :)
Nemsokára elmegyek, körülnézek a városban, találkozom a lányokkal. Feltétlenül találnom kell egy supermercadót, meg valami telefonost is, ahol veszek egy SIM kártyát, ugyanis elég drága mulatság lenne magyar telefonnal telefonálgatni itt. Muszáj nekiállnom lakást keresni.

Holnapra még nincs semmi konkrét terv, péntek délelőtt szintfelmérőt írunk spanyolból, aminek lesz egy szóbeli része is... Csak nehogy hazaküldjenek minket, hogy nem felel meg a szintünk...:)

Egyenlőre ennyit innen a nagy Spanyolországból, remélem kommenteltek vagy írtok nekem emailben/Facebookon/Skypeon, ahogy akartok, és akkor majd tudunk beszélni.
Sok puszit küldök, máris hiányoztok!