Remélem, minden rendben van veletek. Velem minden nagyon jó, a hangulatomat pedig jelentősen feldobja, hogy 2 látogatás elé is nézek októberben. Október 11-17 között a szüleim, október 21-28 között Viki és Gergő jön hozzá. Aaaaaannyira jó lesz! :)
Múlt héten már elkezdődött a suli, bár az első órák mindenből max. 20 percig tartottak, a tanárok bemutatkoztak, beszéltek a tantárgyról, aztán el is engedtek minket. A spanyolok még nem nagyon jöttek be az órákra a múlt héten, gondolom tudták, hogy úgysem fogunk semmit sem csinálni...:)
Az üzleti angolt egy szimpatikus fiatal nő tartja, nagyon jó az angol kiejtése ahhoz képest, hogy spanyol, bár így is van egy-két szó, amitől összerázkódik az ember. A spanyolok meg nagyon viccesen beszélnek angolul, ugyanúgy ejtik a szavakat, mintha spanyolul lennének leírva...:) Az órák eddig tetszettek, sokat próbál beszéltetni minket, ami különösen akkor jó, amikor kevesen vagyunk. A társaság 3/4-ének van valami másik órája, ami üti az óra végét, úgyhogy a végére mindig kevesebben vagyunk. CV-t kell majd írni, covering lettert, egy 7 perces ppt-s prezentációt egy vállalatról, meg egy blogot, ahol gazdasági cikkeket kell röviden kommentálni. Lesz egy vizsga is, de ez csak 20%-a a jegynek, és azért nagyon remélem, hogy nem az angol vizsgámmal lesznek problémáim...:) A tanár megdicsérte az angolomat, és az első órán, amikor párban csináltunk szituációkat, a többiek a miénket szavazták meg a legjobbnak. Örültem neki, ne sajnáljátok tőlem ezt a kis sikerélményt, úgyis van olyan óra, ahol csak ülök, és bociszemekkel nézek a professzorra néha...;)
EU gazdaságán csináltak nekünk egy külön Erasmusos csoport, ami jó, mert így lassabban tudunk haladni, és a spanyolok sem nyomnak el minket. Nekem tetszik az óra, egyenlőre az EU történelméről van szó, ami ismerek, és szeretek is. Mindig szerettem a történelmi dolgokat. Szóval ez gyakorlatilag az Intergrációs ismeretek anyaga, de félek, hogy majd áttértünk az EU közpolra, amit utáltam azzal a rengeteg politikával. Egyenlőre még fogalmam sincs, hogy lesz-e vizsga ebből a tárgyból, tavaly nem volt, remélem, idén sem lesz. Elég vicces dolog történt, az első órán végigvettük, hogy melyik ország mikor csatlakozott, és az összes 2004-ben csatlakozó országot, köztük Magyarországot egy kalap alá vette Romániával és Bulgáriával, és azt mondta, hogy 2007-ben csatlakoztunk. Mi persze reklamáltunk, hogy nem úgy van, ő meg azt mondta, hogy hát neki mindegy... Hát nekünk annyira nem! Furcsa volt, mert egyébként tök nagytudásúnak tűnik, szerintem az irodájában megdőlhetne a négyzetméterre vetített könyvek számának világrekordja... Szegény, próbál kommunikálni velünk, de sokszor nem értem, amit mond, úgy meg nehéz válaszolni. Ha meg értem, akkor meg sokáig tart összerakni egy mondatot...
A harmadik tárgyam a szociológia. Na, ez az első órán baromira nem tetszett, halálosan unalmas volt, csupa általánosítás és rizsa. Ezen a héten az előadás egy fokkal jobb volt már, a mai gyakorlat pedig kifejezetten tetszett. 6-7 fős csoportokat csinált belőlünk, kaptunk egy papírt, és közösen ki kellett dolgozunk egy témát, majd a csoport egyik tagja (mindig más) prezentálja a válaszokat a kérdésekre. Ma arról volt szó, hogy hogyan határolnánk el a szociológiát az antropológiától, a közgazdaságtantól és a pszichológiától, valamint, hogy mennyire van hatással az életünkre és a döntéseinkre, hogy milyen társadalomban születtünk, és mi lenne, ha másik korban, másik országban vagy a másik nem képviselőjeként élnénk. Jó, hogy mindegyik csoportban vannak spanyolok, mert így segítenek a gondolatok kifejezésében. Én például azt fűztem hozzá, hogy az ország befolyásolhatja a vélemény- vagy a sajtószabadságot, vegyük például Kínát, ahol nem nagyon lehet más véleményem a politika terén. Utána már közösen beszéltünk a témáról, ami már annyira nem jó, mert néha nehéz érteni a tanárt (bár már jobb, mint az első órán), de mire én a fejemben összerakok egy mondatot válaszként a kérdésre, addigra egy spanyol már nagy valószínűséggel éppen a 7. mondatánál tart a válaszban, amiből persze nem sokat értek, mert a diákok eszméletlenül hadarnak.
A héten elkezdődött a spanyol nyelvtanfolyam, de még nem tudom, melyik csoportban leszek. Beraktak a C1-be, de én automatikusan a B2-be mentem. Szerdán megnéztem a C1-et is, hát ez azért elég magas szint nekem, másrészt viszont sokat tanulhatnék és kevesebben vannak. Igazság szerint kissé be vagyok tojva a C1-től... Hétfőig még eldönthetem. Csak utálok dönteni, mint azt mindenki, aki ismer, tudja rólam...:)
Az iskola után áttérhetünk az élet naposabb oldalára, ami szó szerint napos...még mindig! :) Reggel és éjjel ugyan már hűvösebb van (értsd: hosszú gatya és pulcsi), délután és este még mindig 30-35 fok között ingadozik a hőmérséklet, a nap pedig eszméletlenül tűz. Ez a hónap kárpótol azért a felemás nyárért, ami otthon volt. Hihetetlen, hogy már több, mint 5 hete itt vagyok! Rövidebb időnek tűnik, pedig ha belegondolok, hogy mennyi minden történt velem ebben az elmúlt 5 hétben...
Van néhány különös dolog ebben az országban, amikor múltkor a RENFE-hez sétáltam, igyekeztem összeszedni ezeket:
- A zebránál a gyalogosoknak a szabad utat nem csak a zöld szín jelzi, hanem a kis emberke sétál is. Annyira bírom! :) Egyszer majd le kell kameráznom!
- A puszit (ami itt eszméletlen gyakori minden ismerőssel) szigorúan bal oldalon kell kezdeni (ami nálunk pont fordítva van), így elkerülhetjük a kényelmetlen helyzeteket...;)
- A szemetet itt éjjel fél 12 és 1 óra között viszik el. Minden este. Hogy miért, arra nem sikerült rájönni. Hálisten nálam a szemét a mellettem lévő nagy utcában van, így engem nem zavar, de párszor már láttam az Adriéknál, és hát kb. olyan, mintha a földönkívüliek érkeznének meg, körbe-körbe villódzó narancssárga fények, furcsa hangok...
- Ne is számíts arra, hogy bármi is nyitva lesz 9 előtt, sem a boltok, sem pedig az olyan helyek (1-2 példamutató kivétellel), ahol reggelit lehet kapni. Mert végülis miért is lenne nyitva reggel 9 előtt, ha én esetleg a 9-kor kezdődő órám előtt palacsintázni szeretnék? Nem fogom megérteni...
- A közlekedés... Hát én úgy vettem észre, hogy a lámpák a mozgó kis emberkékkel díszként funkcionálnak, és gyakorlatilag a "ha nem jön jármű/gyalogos, akkor menjél" elvet alkalmazza mindenki, úgyhogy előbb-utóbb észreveszed magadon, hogy téged sem nagyon izgat a piros...
Jelen pillanatban ennyi jut eszembe, de elképzelhető, hogy fog még bővülni a lista....:)
Múlt hét kedden volt az egyik francia lánynak, Delphine-nek a szülinapja, úgyhogy elmentünk megünnepelni. Először egy tapas bárban voltunk, aztán átmentünk a Media Pintába, ami egy nagyon hangulatos ír pub. Keddenként ez az Erasmusosok "hivatalos" találkozóhelye, mindig sokan vannak, általában rengetegen állnak kinn előtte a sörökkel és beszélgetnek. Benn vannak beülős részek, biliárd, csocsó... És lehet táncolni is, ha akarsz, bár nem ez az elsődleges rendeltetése a helynek. Fél 3-3 körül bezár, ekkor pedig átvonultunk a nem messze lévő diszkóba, a Casco Antiguo-ba. Igen, itt ilyenkor szoktak kezdődni a bulik...:) Nekem tetszett, bár eléggé szűkös a hely, és rengetegen voltak. Delphine szülinapja miatt kaptunk a pincérektől ingyen tequilát...:) Én fél 5 körül hazamentem, mert azért néha pihenni is kell!
Szerdán hálisten megjött Ruben, (a főbérlőm) Dél-Amerikából. Ugyanis előző este, mielőtt elmentem volna, beállított az alattam lakó, és elkezdett irtó gyorsan spanyolul hablatyolni. Persze semmit nem értettem, kivéve azt az egy szót, hogy agua=víz. Úgyhogy visszakérdeztem, hogy van valami probléma. Kiderült, hogy beázik a fürdőszobájuk plafonja, ami az én fürdőm alatt van. Lementem hozzájuk, megnéztem, leültettek, nagy, széles mozdulatokkal magyaráztak, én meg mondtam, hogy ok, de lövésem sincs, hogy mit csináljak. Nálam nem volt semmi probléma, szóval annyit tudtam tenni, hogy elzártam a vizet. Ruben szerdán hozott egy szerelőt, aki megjavította. Utána lementem megkérdezni, és mondták, hogy most már nincs semmi baj. Úgy látszik, itt mindig történik valami...:)
Dél-Amerika egyébként nagyon tetszett neki, bár -immáron negyedszerre életében! - sikerült elnézniük a Peruból Argentínába való utazást, és lekésték a gépet. 2000 dollár lett volna új repjegyet venni, úgyhogy ehelyett inkább bevonultak 1 napra a kórházba, és mivel "betegek" voltak, és nem tudtak elutazni, csak 100 dollárt kellett ráfizetniük...:) Mondta, hogy mennyire irigyel, hogy mehetek szórakozni, mert ő neki most dolgoznia kell, és korán kell kelnie... Mondtam, hogy hát azért nem foglak nagyon sajnálni, most voltál 2 hetet Dél-Amerikában, hombre! :)
Csütörtökön elmentünk a Mana Manába (másik szórakozóhely) ingyenes salsa kurzusra, de nem vagyok benne biztos, hogy salsa volt-e, mert beszéltek valami mambóról is. Ismét bebizonyosodott, hogy a táncérzékem konvergál a 0-hoz, mert még a legalapabb dolgok sem mennek egyszerűen, de azért élveztem. Utána elmentünk kajálni a sokáig nyitva tartó, fincsi melegszendvicses heylre, majd a Gabannába bulizni. 3 után hazamentem, mert elég fáradt voltam.
Pénteken végre kialaudtam magam, kb. 2 hét óta az volt az első alkalom, hogy nem az ébresztőm ébresztett...:) Csináltam egy nagytakarítást, mert ezzel még adós voltam...:)
Szombaton 3 német lánnyal, (a 2 Franzival és Friedivel) elmentünk kirándulni Aranjuezbe, ami egy kisváros innen 1,5 órára a RENFE-vel. Mikor odaértünk, mindenki nagyon éhes volt, úgyhogy egy bár felé vettük az irányt. ahol mennyi szendvicset kaptunk 3 euróért...:)
Kicsit sétáltunk a városban, megtaláltuk itt is a Plaza de Torost, úgy látszik, Spanyolországban a legkisebb spanyol városnak is van bikaviadalos helye…
Aranjuez fő látványossága a királyi palota és a hozzá tartozó kertek, amik nem kell mondanom, ismét csodaszépek voltak. A palotában nem lehetett fényképet csinálni, de az interneten kerestem képeket arról a 2 teremről, ami teljesen megfogott.
Ez az arab szoba ezzel az elképesztő szín kavalkáddal…
Ez pedig a porcelán szoba, ami fejbe kólintja az embert, amint belép. Sose láttam még olyan szobát, ami tetőtől talpig így ki lett volna cicomázva…
Itt pedig kívülről a kastély.
A kertek pedig álomszépek... Ahhoz képest mekkora szárazságot lát az ember mindenhol errefelé, a kertek mégis mindig üdék és zöldek.
Ez itt a Herceg Kertje, azon belül is egy bűbájos pavilonos rész, ami tele volt kacsákkal, akik békésen szunyókáltak vagy fürdőztek a tóban. Hihetetlen béke uralkodott itt, tényleg érzed, hogy feltöltődsz energiával.
Fél 5-kor hazaindultunk, mert most Oktoberfest van Alcalában (emlékeztek még, mit mondott nekem Ruben, a spanyoloknak mindent ünnepelni kell…:D), amire ki akartunk menni este. Elmentem Franzival, hogy elkérjem a számítógépéről az ő fényképeit, aztán ott is ragadtam vacsira…J Vett egy csomó cuccot még az előtte lévő nap, szóval nekiálltunk kaját gyártani. Paradicsom, sárgarépa, jégsaláta, kukorica, kígyóuborka, olíva olaj, balzsamecet, valami tengeri kütyü, aminek nem emlékszem a nevére, pedig tök finom volt, és egyáltalán nem nézett ki gusztustalanul, mint ezek általában..:) Nagyon finom lett, és annyit sikerült csinálnunk, hogy szóltunk a lakótársának, Mauritznak (remélem, hogy így írják…), és ő is csatlakozott hozzánk. Amikor elindultam haza, találkoztam az ír lánnyal, Orlaith-vel, akit már ezer éve nem láttam. Beszélgettünk, kérdezte, hogy használom-e a spanyolt, mondtam, hogy igen, mindig spanyolul beszélünk, csak akkor használjuk az angolt, amikor nem jut eszünkbe egy szó. Ő meg mondta, hogy ő csak angolul beszél, mert angolokkal lakik, meg egy német lánnyal, aki szintén csak angolul hajlandó beszélni. Vicces, hogy annak idején azért nem akart velem lakni, mert angolul beszéltünk volna, és ő spanyolokkal akart lakni, a végén meg itt vagyok én, aki nonstop spanyolul nyomja, meg ő, aki csak angolul. Furcsa néha az élet.
Aztán este fél 10-kor átmentünk a német srácokhoz, akiknél szokás szerint egy sörrel teli hűtő várt minket. Legközelebb nekem is vinnem kell nekik, nem jó, hogyha mindig megisszuk a sörüket. Kipróbáltam a vodka-kólát, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én még együtt soha nem ittam, itthon mindenki naranccsal issza, nem? Vagy én vagyok tudatlan? J Megismerkedtünk egy-két új emberrel, akik – surprise, surprise! – németek voltak. Néha úgy érzem, nem is Spanyolországban vagyok Erasmuson, hanem Németországban. Annán és Vendulán kívül én voltam az egyedüli nem német…J
Éjfél körül elsétáltunk a Plaza de Torosra, ahol az Oktoberfest volt. Eszméletlenül hangulatos (és drága, 1 sör 4,5 euró) volt, rekedtre énekeltük magunkat, a németek különösen, hiszen ők ismerték a német dalokat is! J Nagyon jól szórakoztunk. Franzival 3-kor hazamentünk, nem éreztünk magunkban már elegendő erőt a partizáshoz egy diszkóban…J
Itt egy kép az Oktoberfestről, a többi sajnos még nincs meg. No komment...:)
Vasárnap regenerálódtam, megírtam a valenciai blogot, a fényképek válogatása annyi időt vett el, hogy gyakorlatilag elment vele a délután. Fél 8-kor elmentem misére, utána meg fél 9-kor elmentünk a lányokkal tapasozni a La Espanola nevű tapas bárba. Tetszett, jó nagy pohár (inkább korsó) tinto de veranót adtak. Hazafelé találkoztunk Hermannal, akit szombaton ismertünk meg, éppen futott, aztán eljött velem hazáig, és kaptam tőle egy irtó hasznos tippet, amely szerint a Díában most 1 euro 2 kiló alma. Másnap bementem, ls megvettem az utolsó zacskót...:)
Kedden az egytetem szervezett nekünk egy köszöntést (most, hogy már 5 hete itt vagyok...). Egy nagyon szép terembe mentünk, ahol a vezetőség és az ESN, a diákszerv is köszöntött minket. Ezután kaptunk reggelit, egy-két picike péksüteményt, meg kávét, teát, narancslevet. Majd átmentünk a Városházára, ahol Alcalá város nevében köszöntöttek minket. Itt egy kép rólunk:
Ezután az ESN-esek elvittek minket sétálni Alcalában, ami tök jó volt, mert bár a helyeket ismertem, sok érdekes dolgot meséltek, amit nem tudtam a városról.
Kedden beköltözött az új lakótársam, kínai, és ha jól értettem, Lolának hívják. Eddig nem sokat beszéltünk, nem tűnt úgy, mint aki nagyon meg akar ismerni... Delphine-nel beszéltünk erről, ő Manchesterben ismer néhány kínait, és mondta, hogy általában egymás között szeretnek lenni, és ritka, hogy más nemzetiségűekkel is barátkoznak. Majd meglátjuk!
Este beállított Ruben, egy amerikai lánnyal, Joycival, aki most nála couchsurfingel, Torrejónban (második vonatállomás innen Madrid felé) fog dolgozni, és itt keres lakást. Tetszett neki, bár jobban szeretne az állomáshoz közelit. Jó fej volt, jót dumáltunk, amíg Ruben rendezkedett a lakásban. Ja, mondtam neki, hogy egy toaster nem lenne rossz, erre beállított azzal, hogy vett egyet nekem. Hihetetlenül rendes. Mondták, hogy ők is jönnek majd később a Media Pintába, majd találkozunk.
Sokan betegeskednek, úgyhogy csak Delphine-nel és az egyik Franzival találkoztam éjfélkor a Whelan's Pubnál, de nem volt sok ember ott, úgyhogy inkább átmentünk a Media Pintába. Beszélgettem olaszokkal, akik 3 hetet tanultak ezelőtt a félév előtt spanyolul, mégis értenek mindent. Nem igazságos az élet... Bár Francesco megnyugtatott, hogy 8 évet tanult angolul, de egy mondatot nem tud kinyögni...
Később megjött Ruben és Joyci, meg Ruben bemutatott az egyik barátjának, Josénak. Delphinék relatíve hamar elmentek, úgyhogy utána velük lógtam. Nagyon aranyosak, nagyon bírom mindegyiket, jól elvoltunk. És Ruben persze nem hagyta, hogy fizessünk a sörért... 3 körül bezárt a Media Pinta, ezután hazamentünk, nem volt kedvem a Casco Antiguoba menni.
Szerdán Guadalajarába mentem angolra, utána pedig megebédeltem Fernandóval, egy venezuelai sráccal, akit még az első angol óráról ismerek. Akkor leült mellém, megkérdezte spanyolul, hogy ez az óra az üzleti angol, én persze semmit nem értettem belőle, mert baromi gyorsan hadart... Azóta angolul beszéltünk, de most megegyeztünk, hogy órán kívül spanyolozunk. :) Szereti a focit, úgyhogy hallott már Magyarországról, ismeri Puskást és Kubalát... Egyébként annyira vicces Guadalajarában, hogy a karral szemben van egy csomó apró bár, és mindig amikor jövök, a diákok ott ülnek a műanyag asztaloknál, kajálnak és söröznek az egyetem előtt. Most végre én is kipróbáltam! :) És isteni finom bocadillót ettem virslivel, sajttal, majonézzel, ketchuppal és persze sörrel...:)
Hú, befejezem, jó hosszúra sikerült ez a bejegyzés. Hálisten vége van a hétnek, már ami a sulit illeti, mert szombaton Toledóba megyünk kirándulni az ESN-nel (sokan a legszebb spanyol városnak mondják), vasárnap pedig Franzinak szülinapja van, átmegyünk hozzá és sütni fogunk! :)
Sok-sok puszit küldök nektek! :)
