Valahol ott hagytam abba, hogy egy meglehetősen spontán döntés következtében Valenciában kötöttünk ki az elmúlt hétvégén. Na ennek története van...:)
Én mindenképpen le akartam menni valamilyen tengerpartra szeptemberben, amíg még meleg van, és lehet fürödni. Madridhoz legközelebb Valencia esik legközelebb, ezért már a hét elején nézegettem a Lonely Planetben az utazást és a szállást. (Kedves nővérem, itt is nagyon szépen köszönöm, hasznosabb útikönyvet nem igen kaphattam volna!) A legolcsóbb hostalba még írtam is emailt, hogy lenne-e szobájuk a hétvégén. Aztán jött ez a csodálatos kavarás az iskolában, és kissé háttérbe szorult a dolog. Viszont miután csütörtökön elrendeztük az órákat,akcióba léptem. Facebookon írtam néhány embernek, bár akkor még csak azt, hogy valamelyik szeptemberi hétvégén elmehetnénk a tengerhez. Mivel azonban ezen a héten nem volt pénteken órám (később kiderült, máskor sem lesz...:D), nekem ez lett volna a legjobb. Franzinak szintén. Végül megbeszéltük, hogy este úgyis találkozunk, mert az egyik német srácnak szülinapja volt, és átmentünk a házukba ünnepelni. Szóval végülis este fél 11-kor eldöntöttük, hogy elmegyünk 4-en, Franzi, 2 cseh lány: Anna és Vendula, valamint én. Felhívtam a hostalt, lefoglaltam 2 dupla szobát (meglepően olcsó, 1 dupla szoba 1 éjszakára 24 euró mindössze).
A szülinap egyébként nagyon jó volt, a srácok egy házban laknak, ahol alul vannak a szobák, a konyha, a fürdő, de felül van még egy szint, ahol van kerti sütögetéshez használható sütő, meg asztal. Sütöttek mindenféle kolbászt, húst, halat. Teljes német feelingem volt, sörrel és sült virslivel a kezemben. Nagyon jó volt a hangulat, megismerkedtem néhány olyan emberrel, akiket eddig nem ismertem. 1 óra körül átmentünk a Gabannába táncolni. 4 körül hazamentem, mert még elég sok dolgom volt... Nagyon vicces szitu volt, még sosem epiláltam lábat hajnali 4-kor...:) Meg persze be is kellett pakolnom. 5-kor lefeküdtem, fél 7-kor viszont már fel is keltem, mert a 9 órás busszal akartunk menni Madridból. Hát, nem mondom, hogy kifejezetten kipihent voltam... Dehát ez az Erasmus! :)
A cseh lányok elaludtak, Franzival fél órát vártunk az állomáson, szóval a 9 órás busz ugrott. Amikor odaértünk a madridi buszpályaudvarra, kiderült, hogy a 10.30-as tele van, de a 12 órásra sikerült jegyet kapnunk. Visszafelé is megvettük, ott is már a csak a 14, illetve a 18.30-as buszra volt hely. A 2 óra nekünk nagyon korainak tűnt, úgyhogy az utóbbi mellett döntöttünk. Megreggeliztünk, aztán punnyadtunk egy sort. Hát igen, a 1,5 óra helyett akár 3-at is aludhattam volna. Az pont a duplája lett volna. :)
A busz nagyon szép, tiszta, kényelmes, van hely a lábadnak. Az út 4 órás, viszont a felénél van egy 25 perces szünet. Szóval fél 5 körül szerencsésen megérkeztünk Valenciába. Érezni lehetett, hogy errefelé azért nem szokott tél lenni, pálmafák vannak mindenhol az utcákon. Elsétáltunk a hostalba, utána pedig természetesen irány a tengerpart! :) Mindegyikünk fáradt volt, úgyhogy esély sem volt arra, hogy most várost nézzünk, én személy szerint kizárólag arra vágytam, hogy csobbanhassak egy nagyot. :) A partra busszal vagy metróval lehet kimenni, mi pénteken a buszt választottuk, hogy lássunk egy kicsit a városból. Kb. 35 perc buszozás után végre ott voltunk a parton! :)
Fél 7 volt már, de a levegő még mindig kellemes volt, a tenger pedig isteni volt, mert nagyon melegnek érezted. Idén még nem láttam a tengert, szóval nagyon-nagyon élveztem! :) 8-ig kinn voltunk és fürödtünk, aztán amikor lement a nap, akkor hazamentünk. Kabin vagy ilyesmi nincs a strandon, szóval a fürdőruhára visszahúztuk a ruhát, szóval kis ázott verébként buszoztunk haza. Fogalmam sincs, miért van baromi erős klíma a buszon, meg kellett fagyni. Meg is beszéltük, hogy másnap metróval megyünk.
Nagyon éhesek voltunk, elmentünk keresni valami olcsó éttermet, ahol vacsizhatunk. Végül sikerült találnunk egyet, ahol 8 euró volt a menü, bár ital nem volt hozzá. 2-en ettünk egy menüt, mivel a 3 fogásból pont jól lakik 2 ember. Nagyon szerettük volna megkóstolni a paellát, hiszen mindenki azt mondja, hogy az Valenciában az igazi. Az első fogás valenciai saláta volt (nekem ez ízlett a legjobban) sok zöldséggel és tonhallal. A második volt a valenciai paella, amibe nem raknak tengeri kütyüket, csak húst és zöldséget. A harmadik pedig narancs volt, tejszínnel, mézzel és fahéjjal.
Nagyon fáradtak voltunk, úgyhogy ezután visszamentünk a hostalba lefeküdni. Másnap fél 9-kor keltünk, a program pedig ismét a strand volt. Vasárnapra kicsit rosszabb időt mondtak, ezért ki akartuk használni a szombatot… A metró természetesen tiszta és rendezett. Sokkal gyorsabb volt így kijutni, mint busszal. Az utolsó részén az útnak át kell szállni egy villamosszerűségre, mert ekkor már nem a föld alatt megy az út.
A "Sunset Boulevard"-on... :)
3-ig kinn voltunk a parton, a program gyakorlatilag abból állt, hogy fürödtünk, majd kijöttünk a partra, lefeküdtünk napozni, megvártuk míg megszáradunk, majd ismét visszamentünk lehűteni magunkat… Tudom, nehéz az élet…J
3-kor is csak azért mentünk el, mert azért valamit a városból is illene megnézni, ha már itt vagyunk. Hazamentünk, letusoltunk és belevettettük magunkat a városba.
A Plaza de Ayuntamiento tetszett legjobban a belvárosban, nagyon szép épületek vannak.
Ez például itt a posta. Igen, a posta.
Itt zajlott le egyébként a hétvége egyik legviccesebb jelenete, ugyanis a téren nagyon sok galamb volt. Spanyolul a galamb jelentése paloma. A Gabanna bárnak, ahova járni szoktunk van egy másik neve is, ami a Paloma. Így aztán Vendi kitűnően asszociálva a sok galamb láttán felkiáltott: "Muchas gabannas!". Hát dőltünk a nevetéstől...:) Innentől kezdve nekünk a galamb örökre gabanna marad! :)
Hát igen, a vasútpályaudvar sem teljesen olyan, mint otthon. Gyönyörű festett belülről.
Mellette pedig a Plaza de Toros van, a bikaviadalok helyszíne, ahol éppen egy Oktoberfest zajlott. Igen, Oktoberfest, Spanyolországban. J Megkérdeztem Rubent, hogy mégis hogy gondolták ezt, és azt mondta, hogy a spanyolok nagyon szeretik a fiestát, és minden alkalmat meg kell ragadni, legyen az Halloween vagy éppen az Oktoberfest. J
Ezután elmentünk a katedrálishoz, ahol – meglepő módon ismét… - egy esküvő zajlott. Nagyon tetszett kívülről-belülről. Volt benne egy vértanúnak a keze is, bár én a magam részéről sosem értettem, hogy miért kell feltétlenül kiraknunk embertársaink végtagjait a vitrinbe. Nekem mindig kegyeletsértőnek tűnt ez… A legjobban a főoltár feletti rész tetszett, szerintem gyönyörű!
A következő állomás a Lakatosok kapuja volt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra.
Ezután ismét belevetettük magunkat a kajakeresésbe, ugyanis nem egyszerű olcsón enni, 15 eurót nem szerettünk volna fizetni egy menüért. Végül találtunk egy jó helyet, ahol 8,5 euróért kaptunk 2 főételt, desszertet és italt is. Mi Franzival ismét feleztünk, sonkás krokettet, zöldéges paellát és flant választottunk, mindegyik nagyon finom volt.
Ezután még tekeregtünk egy kicsit a Plaza de Ayuntamiento környékén. Nagyon tetszett nekünk a szökőkút, amelyik váltogatta a színét.
Másnap reggel ismét korán keltünk, a cuccainkat összepakoltuk, ugyanis 11-ig el kell hagyni a szobát. Azonban rendesek a tulajdonosok, van egy helyiség, ahova berakhattuk a táskákat, és mondták, hogy majd délután visszajövünk érte.
Célba vettük a Művészetek és Tudományok városát, amit én eddig csak a Forma-1-es futamokon láttam, de mindig teljesen lenyűgözött az épületegyüttes. Hát mit mondjak, nem csalódtam. Egyszerűen szédületes, soha életemben nem láttam hasonlót! Nem nagyon találtam szavakat, tátott szájjal sétálgattunk.
Itt van az Oceanográfic, amely a maga nemében a legnagyobb egész Európában, 45 ezer állat található benne, a Föld összes tengeréből. Csak Franzival ketten mentünk be, mert a belépő elég húzós volt, a felnőtteknek 25 euró, mivel diákok vagyunk, mi bemehettünk 20-ért. De nagyon megérte! Tényleg ezerféle állatot láttunk, fókákat, rozmárokat, delfineket, cápakat, rengeteg halat, madarakat.
Nekem ők voltak a kedvenceim. Tudnak élni, nem? J
Még most se tudom megérteni, hogyan lehet így aludni…:)
Ezután találkoztunk Annával és Vendivel, akik közben elmentek megnézni a kikötőt. Bementünk a plázába, ahol meglepő módon az összes bolt zárva volt. Na nem mintha vásárolni akartam volna, és hálisten az éttermek nyitva voltak. Nem voltunk túl autentikusak, mert török kaját ettünk, de messze ez volt a legolcsóbb. És még finom is volt, szeretem a kebabot. Majd visszamentünk a belvárosba, tettünk még egy sétát a vasútállomás és a Plaza de Ayuntamiento környéken, elmentünk a csomagokért a hostalba, majd pedig a buszpályaudvarra. Odafelé kicsit hosszabbnak tűnt az út, szóval még várnunk kellett egy kicsit a buszra. Az út simán ment, 11-re már Madridban voltunk, ahol elképesztő hideg fogadott minket. Én mondjuk fázós vagyok, és a buszút lőtt farmert meg sportcipőt húztam, de a többieknél még egy pulcsi sem volt. 20 perces rohanással sikerült elérnünk az utolsó előtti cercaníát Alcalába, így fél 1-re már haza is értem egy csodaszép hétvége emlékével.
Mindenkinek tudom ajánlani Valenciát, szerintem nagyon jó kis város, a tenger tiszta, a belváros nagyon szép, a modern rész pedig lenyűgöző.
Ennek ellenére örülök, hogy Alcalát választottam az Erasmusra, mert szerintem egy kisebb helyen könnyebb kapcsolatot teremteni a többiekkel, és Alcalá báját sem sikerült megtalálnom Valenciában. Mondjuk a tengerpart ezt valamelyest ellensúlyozná…J
Sok puszi nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése