Megint eltelt egy kis idő azóta, hogy legutoljára jelentkeztem. Remélem, veletek minden ok, most éppen velem is, bár az elmúlt hét első fele elég stresszes volt.
Mint már korábban írtam, a Külkernek az alcalá-i egyetem egy másik városban lévő karával, a guadalajarai gazdasági karral van szerződéses kapcsolata. Eddig minden évben tanulhattak a külkeresek Alcalában is, sőt az elmúlt 2 félévben csak Alcalában voltak tárgyaik.
Ehhez képest a hétfő-csütörtök közötti időszakot azzal töltöttem/töltöttük, hogy ne kelljen az összes tárgyat Guadalajarában tanulni... Az egy dolog, hogy messze van, vonattal vagy busszal kell kimenni és nem olcsó mulatság, de a tárgyak többsége nagyon rossz, csupa pénzügy és számvitel, a jónak hangzó tárgyak pedig mind egy időpontban vannak.
Hétfőn lebeszéltük a koordinátorral G-ban, hogy a Grados tárgyak közül itt választhatunk csak, de a Licenciaturásokat tanulhatjuk Alcalában. (De ez is kb. a negyedik beszélgetésre sikerült, addig 5 percenként változtatták a véleményüket.) Erre kedden a tájékoztatón az alcalái koordinátor kijelentette, hogy mindet G-ban kell csinálni. Csúcs! Szerdán beszéltem a tutorommal, Eliseoval, aki eljött velem a központi Erasmus irodába, aztán meg az alcalái koordinátorhoz, aki először szokás szerint csak azt harsogta, hogy no, no, no, de aztán amikor rákérdeztem, hogy de 1 vagy 2 tárgyat, akkor meg rögtön sí, sí... Nem értem, eddig is ezt mondtuk neki... Csütörtökön megint kimentünk G-ba, ahol lerendeztük a tárgyakat elméletileg, bár ki tudja, mil lesz még itt ebben a spanyol rendszerben...:)
Jelenleg úgy néz ki, hogy egy tárgyam van Guadalajarában, az üzleti angol, ami hétfőn 14-16 és szerdán 14-15 óra között van. Alcalában 2 lesz: EU gazdasága (kedd 12.30-14.30, péntek 10.30-12.30, már előre látom a pénteki reggeli felkeléseimet a csütörtök esték után...:D) és szociológia (kedd 15-17, csütörtök 18-20). Emellett ugye volt a 2 hetes intenzív nyelvtanfolyam, aminek éppen ma tudtam meg az eredményét. 9 lett (a 10-ből)! :) Annyira örülök neki! :) Azonnal írnom kellett egy sms-t Beának, hogy megtudja! :) Valamint megyek majd még egy 10 hetes nyelvtanfolyamra, ami hétfőn és szerdán lesz jövő héttől, 18.30 és 20.30 között. Így néz ki a heti beosztásom.
Remélem, hogy mindez meg is marad, mert az előző hét tényleg iszonyú stresszes volt, én egyébként is az az ember vagyok, aki szeret mindent előre tudni, előre megtervezni, szóval ez a rengeteg változtatás és a dolgok felesleges megnehezítése számunkra nagyon nem volt jó, téptem a hajam minden nap rendesen. És különösen azért volt nagyon rossz, mert egyébként minden mást nagyon szeretek itt. De reméljük, most végre le lehet zárni ezt a fejezetet. Szóval térjünk át vidámabb témákra! :)
Múlt szombaton, szeptember 10-én (nagyon boldog szülinapot kívánok itt is Julcsi, köszi a 21 év barátságát!) 9-en elmentünk Segoviába, ami egy gyönyörű szép város 2 óra 40 percre Alcalából vonattal. Az állomástól kb. 20 perces séta vezet a római vízvezetékrendszerhez, az Aeducto Romanohoz. Amikor először megpillantottam, ekkora volt, én meg azt gondoltam magamban, hogy persze, szép, szép, de mi ez a felhajtás miatta?
Aztán elkezdett nőni...
Míg végül lélegzetelállító látvány tárult a szemünk elé...
Hihetetlen, hogy a Kr. e. az 1. században építették a rómaiak. Akkor ilyet csinálni... A legmagasabb pontján 28 méter magas.
Ezután elindultunk a katedrális felé, Segovia bájos utcácskáin tekeregtünk. Mikor megéheztünk, betértünk egy bárba, ahol vettünk kaját, majd elsétáltunk egy templomhoz, az előtte lévő térnél leültünk és megettük, mint valami nomád pásztorok. :) Én (és még sokan mások) a bocadillo con tortilla de patatast választottuk, vagyis a tortillás szendvicset. Soha nem fogom tudni megérteni, hogy a krumplis-hagymás-rántottás cuccot miért rakják bele a kenyérbe, de nagyon bejön...:)
Itt vannak a lányok: 3 német, 3 francia, 2 cseh. A magyar pedig fényképez...:)
A templom is szép volt, benéztünk, éppen egy esküvő ment. Ezt is furcsának találom Spanyolországban, rengeteg esküvő van, de a szertartás alatt mindig vannak turisták, akik benn vannak a templomban és fényképeznek.
Ezután elmentünk a katedrálishoz, ami szerintem meseszép...
Franzival és Vendulával, az egyik cseh lánnyal megnéztük belülről is. A többiek nem jöttek, mert belépőt kellett venni. Nekem nagyon tetszett a belső udvar és a csontvázas kép.
A katedrális után a város 3. nagy látványosságához mentünk, a fellegvárhoz, azaz az Alcazárhoz. Olvastam a Lonely Planet-ben, hogy a helyiek szerint ez ihlette Walt Disney Csipkerózsika kastélyát, mindenki döntse le, hogy egyetért-e vele. Mindenesetre tényleg nagyon szép.
Egy iszonyatosan keskeny csigalépcsőn lehet felmászni a toronyba, 152 lépcsőfok van, és előtte a felirat hirdeti, hogy csak saját felelősségre...:)
Azt hittem, kiköpöm a tüdőm, mire felértünk...:) De a látványért megérte!
Majd visszasétáltunk a városközpontba és megnéztük a másik irányból is a vízvezetékrendszert. Azt hiszem, innen még jobban tetszett! :)
Még beültünk churrosozni, az állomásra vezető út pedig egy picit hosszabb volt, mint amire emlékeztünk, így 18.54-kor pattantunk fel a 18.55-kor induló vonatra. Ami a legutolsó vonat volt aznap...:)
Másnap aludtam egy nagyot, fél 12-kor pedig elmentem az alcalá-i katedrálisba misére. Tetszett a szertartás és a prédikáció is, már amennyit értettem belőle...:) Itt is van összefoglaló lap az igehirdetésről, mint otthon, hoztam egyet, majd ha egyszer sok időm lesz, elolvasom szótárral, eddig még csak szótár nélkül tettem.
Aztán délután bementem Madridba, ugyanis ma volt a Vuelta biciklisverseny (ha esetleg valaki nem tudná, olyan, mint a Tour de France, csak nyilvánvalóan nem Francia-, hanem Spanyolországban) utolsó szakasza a madridi befutóval a Cibeles térre. Mivel egy spanyol nyerte az összetettet, különösen nagy hangulat volt, rengeteg emberrel.
A végén pedig ott mennek el melletted a bringások, irtó király, nem olyan elszeparált sztárok, mint mondjuk a focisták vagy a F1-es pilóták, akiket nagyon nehéz megközelíteni.
Sajnos az én nagy kedvenceim idén a Tour de France-on indultak, a Vueltán nem, így őket nem láttam.
Az erdeményhirdetés is egy nagy fiestához hasonlított, mindenki ünnepelte a spanyol győztest.
Elsétáltam a csapatbuszok felé, és amikor visszaértem a térre, izgatott sikogatás meg kiáltozást hallottam. Nem tudtam mire vélni, ezért a tömeg nyomába eredtem, amikor meghalottam, hogy Alberto! Alberto! Először nem hittem el, hogy az az Alberto lesz személyesen, pedig igen. Alberto Contador 3x-os Tour de France győztes, akit a jelenlegi legjobb biciklisnek tartanak, és aki idén kihagyta a Vueltát. Én nem neki szurkolok, de nem mondom, hogy nem örültem, hogy egy ekkora sztárt láttam...:) Gyors léptekkel tartott a csapat busza felé, a rengeteg ember meg futott mellette és fényképezte. Bevallom, engem is elragadott a hév...:)
Szóval ez is nagyon jó nap volt, szerencsésnek érzem magam, hogy a Forma-1, az úszó eb és a Debrecen-Liverpool után egy újabb általam szeretett sportot láttam élőben. Már csak egy teniszversenyre kéne eljutnom valahogy. Meg egy síre...:)
Szerdán elmentünk tapasozni, ahol végre kipróbáltam a patatas bravas-t, ami szintén elég híres errefelé, krumpli kétféle szósszal, ez egyik fokhagymás, a másik ketchupszerű. A második kör sonkás krokett volt, de arról megint elfelejtettem képet csinálni...
Itt pedig a csajok:
Itt meg én és Franzi. :)
Nagyon szeretem ezeket az esti tapasozásokat, rettentő hangulatosak, különösen most, amikor még meleg van, és kinn ehetsz az utcán.
Azt hiszem, mára ennyi a blogom, a következőben beszámolok arról, hogyan keveredtünk a hétvégén egy spontán döntés következtében Valenciába, ahol várt minket a csodaszép és meleg Földközi-tenger...:)
Hasta luego! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése