Mi újság van? Hallom, otthon is kellemes szép őszi idő van, ami holnap nagy valószínűséggel véget ér. Itt még egyenlőre tombol a nyár, délután legalábbis meg kell főni, árnyékban 30 fok van. Reggel viszont 15-16, ami nagyban megnehezíti az öltözködést. Nem csípem ezt a napi 15 fokos hőmérséklet-ingadozást, igazán lehetne reggel is melegebb! De azért nem panaszkodom...:)
Valahol csütörtökön hagytam abba a blogot. Este Franzival és Moritz-cal elmentünk tapasozni, utána meg Moritz szotyiját ettük, aki meg van győződve arról, hogy az ő módszerre a legmegfelelőbb a héj leszedésére, de én nem értek vele egyet, mert szerintem az enyém! :) Aztán még visszasprinteltünk a Gabannába, mert éjfél előtt korlátlan mennyiségben ingyen sör és sangría van...:) Na jó, ne gondoljátok azt, hogy fél literes poharakban adják, de akkor sem rossz. Szerintem mi vagy 5 perccel éjfél előtt értünk oda, de 2 kört lehúztunk...:) Találkoztam Astriddal (egy francia lány), megmutatta a lakásukat, jó nekik, nagyon közel laknak a Gabannához, bármikor fel lehet ugrani valamiért...:) Jaj, meg volt egy vicces sztori, spanyol srácok kerestek Erasmusokat, mert hogy állítólag az egy Erasmus buli, de ők nem találnak senkit (mondjuk, hogy ez hogy sikerült nekik, azt nem tudom megérteni, annyian voltunk, mint az oroszok...). Így aztán megörültek nekünk, beszélgettünk, és amikor mondtam, hogy magyar vagyok, az egyik azonnal rávágta, hogy Isla Margarita (Margit sziget) és PALACSINTA. Így, magyarul! 5 éves korában volt egyszer Budapesten, és ez a kettő maradandó nyomot hagyott benne. Azt mondja, annak a sok palacsintának köszönheti gyerekkori kövérségét...:) Szóval végre egy új dolgot is felvettem a "Mi jut eszébe a külföldieknek Magyarországról?" listámra. Később átmentünk egy másik diszkóba, de ott még nem volt sok ember, és fáradtak voltunk, úgyhogy korán, fél 3 felé hazapályáztunk.
Nem aludtam sokat, mert Franzival megbeszéltük, hogy végre újra elmegyünk kedvenc palacsintás helyünkre reggelizni, így ott találkoztunk reggel 11-kor. Itt vagyok kedvenc 2 eurós reggelimmel: palacsinta, csokiöntet, tejszínhab, kakaó és narancslé. Nyami! :)
Ezután Franzi az órájára ment, én meg a városba egy-két dolgot elintézni. Franzinak vasárnap volt a szülinapja, így neki vettem ajándékot. Csináltam neki egy fotókollázstt, mint ahogy néhányotoknak is ezt ajándékoztam szülinapra. Néhány hét alatt máris annyi szép helyen voltunk, hogy nem volt nehéz megcsinálni.
Vettem egy Agatha Christie-t spanyolul, hátha egyszer lesz időm (és nyelvtudásom) elolvasni. A kedvencemet választottam, Halál a Nílusaon. Szerintem egyszerűen zseniális ez a könyv, egyike a legjobb munkáinak.
Meg voltam egy üzletben a Calle Mayoron, ahol még múlt héten láttam kirakva festett képeket Alcaláról. Nos, sokan biztosan tudjátok rólam, hogy mindig veszek ilyeneket a szép helyeken, és hogy a pesti szobám falán szépen gyűlnek ezek. Most is vettem kettőt, egyet a Cervantes térről, egyet az egyetem főépületéről, hogy mindig ott legyenek a szemem előtt, akkor is, amikor már nem leszek itt ebben a meseszép városban. Az eladó végtelenül kedves volt, megkérdezte, hogy hova valósi vagyok, mit csinálok itt. Nagyon örült, amikor meghallotta a Magyarország nevet, volt Budapesten 1989-ben, még a rendszerváltás előtt, és mondta, hogy szinte fillérekből meg lehetett akkor élni ott. Mivel történész, még a Páneurópai piknikről is hallott. Jó érzés volt ezt hallani ilyen messze az otthontól. :) A képeket egyébként a testvére festette, vele közösen viszik ezt a kis üzletet, mert szeretik csinálni, amit csinálnak.
A pénteki nap további részében takarítottam, mostam, teniszt néztem és egy kicsit tanultam, mert tudtam, hogy nem nagyon lesz időm majd rá a hétvége többi részében.
Szombaton Toledóban voltunk az ESN-nel. Franzival az utazás előtt a churreríában kezdtük a napot reggelivel...:) Toledo nagyon szép város, bár be kell vallanom, hogy Segovia nekem személy szerint jobban tetszett. Kevesebb turista és autós volt, valamint nem horribilisek a belepőjegyek a nevezetességekbe.
Toledót 3 oldalról folyó veszi körül, így lélegzetelállító kilátás fogadott minket.
Ezután a busszal megkerültük a várost, majd a várfal szélénél leraktak minket. A magasság leküzdését megkönnyíti, hogy egy irtó nagy, összesen 4 részből álló mozgólépcső visz fel az óvárosba, így nem kell rögtön a nap elején hegyet másznod, a lábad úgyis el fog fáradni, mire bejárod a várost.
Toledónak nagyon szép kis szűk utcácskái vannak, könnyen belezavarodhatsz, mert mintha az egyenesről és a párhuzamosról nem hallottak volna a város alapítói...:) Volt térképünk, szóval tudtunk tájékozódni.
Itt van néhány kép a toledói katedrálisról, sajnos nem mentünk be, mert egyrészt irtó nagy sor volt, másrészt 7(!) euró volt a belépő, amit elég soknak tartottunk.
Ezután elsétáltunk az Alcazárhoz, ahol ismét megcsodálhattuk a kilátást, ezúttal a másik oldalról. Teljesen más a spanyol táj, mint az otthoni, és alapjáraton jobban szeretem a zöldet, de azért be kell, hogy valljam, ennek is megvan a maga sajátos varázsa...
Ezután a 2 Franzival és Friedivel elmentünk kajálni, Anna és Vendula inkább a vásárlást választotta. Hát én inkább az ebédet! J Bár ez nem hiszem, hogy bárki számára meglepő lenne, aki igazán ismer engem…
3 euróért ismét isteni finom szendvicset találtunk. Nagyon tetszett a bár hangulata, tele volt papírpénzekkel a falon.
Mit gondoltok, a mi asztalunk mellett éppen melyik pénz volt a falon?
Igen, a 1956-os forradalom 50. évfordulójának emlékére kiállított 500-as. Ismét csak azt tudom mondani, hogy hát nem szuper ilyen messze az otthontól? J
Ezután elsétáltunk Toledo zsidó negyedébe, ami nagyon tetszett nekem a kis utcácskákkal. A Királyok Szent János-temploma is nagyon szép volt, és – ki nem találnátok – ismét egy esküvő volt benne.
Továbbmentünk az óváros falánál lévő hídhoz, ahonnan ismét gyönyörű volt a kilátás.
Ezután visszamentünk a buszhoz a városfal mellett, mert fél 7-kor indultunk vissza.
¾ 9 körül értem haza az albérletbe, ahol volt egy új lány, Anina Fehéroroszországból. Ő couchsurfing keretein belül van itt egyenlőre, mert Rubennél tele van a lakás… Most úgy néz ki, hogy itt is marad, még nem biztos, de én örülnék neki, mert nagyon szimpatikus, és tök jól beszél spanyolul.
Szüleimmel és Borival beszéltem Skype-on (úgy örülök, hogy végre láttam a nővérkém fejét és hallottam a hangját, mert ez kb. azelőtt volt utoljára, hogy eljöttem Spanyolországba), 10 előtt 10 perccel befejeztük a beszélgetést, amikor kiderült számomra, hogy Ruben azért telefonált, hogy 10-kor jön a José és megyünk hozzá, aztán majd meglátjuk. Vamos a ver, ahogy a spanyolok mondják. J Én persze tök fáradt voltam, dehát most hagytam volna szegény fehérorosz lányt egyedül? Na jó, nem csak ezért mentem, szeretek Rubenékkal lógni, nagyon jó fejek.
Elmentünk Ruben lakásába. Én kis naiv eddig azt gondoltam, hogy a kanapéján alszanak az emberek. Hát nem, baromi nagy lakása van, ahol szerintem az övén kívül még legalább 3 hálószoba van, és általában tele van emberekkel. Számomra furcsa elképzelni, hogyan lehet így élni, hogy minden héten mások vannak a lakásodban, de azt mondja, hogy ő szeret megismerni más embereket. Joicy is ott volt még, meg egy grúz srác, aki valami konferencián volt Madridban. Ő nem beszélt spanyolul, szóval a társalgás félig angol, félig spanyol volt, ami a legrosszabb, mert szegény fejem néha majd beleszakad az erőfeszítésbe, hogy a megfelelő nyelven jussanak eszembe a szavak. Ruben és José egyébként nagyon durván nyomják, rengeteg nyelven tudják az alapszavakat, mint szia, köszönöm, szeretlek, jó napot. Később elmentünk egy bárba, iszogattunk, beszélgettünk, táncoltunk. Jó kis este volt, valamivel 4 után sikerült is hazakeverednünk. Még jó, hogy korai lefekvést és vasárnap déleőtti tanulást terveztem... Hát nem kell mondanom, hogy megbukott ez az ötlet...:)
Mint már említettem, vasárnap Franzi szülinapját ünnepeltük, délután átmentünk az albérletükbe, Franzi és Moritz pedig isteni finom sajttorta-szerűséget sütött nekünk. Nagyon-nagyon ízlett! :)
Fél 8-ig náluk voltunk, aztán uzsgyi haza, mert fél 9-kor már a Plaza de Cervantesen találkoztunk az Erasmusos diákszervesekkel, akik egy tapastúrát szerveztek nekünk. Elég sokan voltunk úgyhogy csoportokra osztottak minket. Végülis 2 bárba jutottunk el, mert elég lassú volt a kiszolgálás, nem egyszerű egyszerre 30 ember kajáját megcsinálni, és vasárnap este már éjfél körül bezárnak a helyek. Nekem mindkettő tetszett, finom volt az étel és nagy pohár tinto de veranót kaptunk.
Ez Franzi pikáns mexikói krumplija az első helyen:
Mint már említettem, vasárnap Franzi szülinapját ünnepeltük, délután átmentünk az albérletükbe, Franzi és Moritz pedig isteni finom sajttorta-szerűséget sütött nekünk. Nagyon-nagyon ízlett! :)
Fél 8-ig náluk voltunk, aztán uzsgyi haza, mert fél 9-kor már a Plaza de Cervantesen találkoztunk az Erasmusos diákszervesekkel, akik egy tapastúrát szerveztek nekünk. Elég sokan voltunk úgyhogy csoportokra osztottak minket. Végülis 2 bárba jutottunk el, mert elég lassú volt a kiszolgálás, nem egyszerű egyszerre 30 ember kajáját megcsinálni, és vasárnap este már éjfél körül bezárnak a helyek. Nekem mindkettő tetszett, finom volt az étel és nagy pohár tinto de veranót kaptunk.
Ez Franzi pikáns mexikói krumplija az első helyen:
Ez pedig az én "patata ali-oli"-m a második helyen. Isteni finom fokhagymás szósz volt hozzá.
Sokan még elmentek egy bárba, de én fél 1-kor hazamentem, mert úgy éreztem, néha egy kis alvás nem árt...:)
Hétfőn semmi különös nem volt, angolon Fernandóval jól szórakoztunk a spanyolok kiejtésén, mint mindig... Azt a mai napig nem tudom megemészteni, hogy nekik a "question" szó kiejtése KVESZTIÓN...:) Utána spanyol tanfolyamra mentem, eldöntöttem, hogy a C1-es csoportba fogok járni. Eléggé félek tőle, de nem sok értelme lenne 200 eurót fizetni, hogy ugyanazt tanuljam, mint az előzőn. Remélem, hogy nem fogom megbánni.
Este korán le akartam feküdni (mint mindig...), de átmentem Alinához megkérdezni, hogy hogyan ment a napja, aztán persze ott ragadtam 1-ig beszélgetni. Nagyon érdekes dolgokat mondott Fehéroroszországtól. Igazából én nem tudtam, hogy egy ilyen ország létezhet még ennyire közel hozzánk Európában. Ahol meg lehet változtatni az alkotmányt, hogy az elnök ne csak kétszer legyen újraválasztható, hanem korlátlan alkalommal. Ahol a híradóban egy szó sem esik a gazdasági válságról, mert az csak másokat érint, minket nem, helyette arról beszélnek, hogy mennyi krumplit sikerült termelni, és ez milyen jó nekünk. Miközben a válság alatt a dollár árfolyama kis híján a háromszorosára (!) ugrott. A fizetések alacsonyak (az édesanyja havi 100 eurót keres, ami középkategóriásnak számít náluk), az árak viszont teljesen elszálltak. Azok alapján, amiket mondott, nem csodálom, hogy sok ember, köztük ő is el akar jönni onnan. Minden országba vízum kell Oroszország és Ukrajna, illetve mostanában Venezuela kivételével, ezért is tudott ott élni az elmúlt évben. Venezuela, na ja, az egyik okos államvezető megtalálja a másikat... Szegénynek annyi papírmunkája van, mindenféle hivatalba kell rohangálnia, hogy tényleg itt tartózkodhasson, mert most csak 3 hónapos vízuma van, és meg kell hosszabbítani. Igazából miközben beszélgettünk, megértettem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy Magyarországon már végetért ez a korszak, és mennyire jó, hogy az Európai Unió tagja vagyunk. Komolyan, nekem még egy útlevél sem kell ahhoz, hogy ide jöjjek. Olyan természetesnek tűnik, mert már jó ideje ebben élünk, de valójában nem ez a normális.
Kedden végre aludtam, ébresztőóra nélkül keltem, ami nagyon jó volt...:) Tanultam angol és spanyolt, mert a kedd esték mindig hosszúak szoktak lenni, és ha végzek a dolgaimmal, akkor szerdán nem kell korán felkelni.
Este a lányok elmentek tapast enni, de nekem a fél 10 elég kora volt, mert 8-ig a suliban vagyok este. Franzi nem volt éhes, így megbeszéltük, hogy majd 11-kor találkozunk és elmegyünk a Media Pintába. Azonban a Calle Mayoron belefutottunk a franciákba, Astridba, Marionba és egy srácba, akinek képtelen vagyok megjegyezni a nevét...:) Kérdezték, hogy nem ülünk le hozzájuk, a chupito (feles) csak 1 euró. Mondtuk, hogy persze, miért nem. Hát, mit ne mondjak, méretes adag jött, szerintem az otthoni kétszerese, de ízre nem éreztem olyan erősnek. Majd benn a bárban kaptunk még egyet ingyen, fogalmam sincs, hogy miért. 1 euróért 2 chupito, nagyon megéri! :) A pincér nagyon aranyos volt, Alexnak hívják, román, de már 9 éve Spanyolországban él. Tudta magyarul, hogy "Jó napot kívánok!". :) Megpróbáltam megtanítani a varázsszót (Egészségedre!), majd legközelebb meglátjuk, mekkora sikerrel... Elmondta, hogy az volt az első rockzenét játszó bár, ami Alcalában nyílt, mégpedig 1988-ban. Még most is van egy csomó CD, és nem számítógépről megy a zene, hanem egy hifiből. És itt is játszottak 30 Seconds To Mars-ot! :)
Éjfél körül átmentünk a Media Pintába, ahol találkoztunk a többiekkel. Akciós volt a sangría, úgyhogy nagy vödrökben mérték. De amikor elmondtuk a többieknek, hogy 1 euróért 2 chupitót ittunk, persze mindenki oda akart menni, úgyhogy visszafordultunk, és újra elmentünk a bárba... Azt mondtam, hogy az 1 euró 2 chupito nagyon megérte, hát ahhoz mit szóltok, hogy most 1 euróért 4 chupitót kaptunk? :) M ost még kevésbé értettem, de azért nagyon örültünk neki... És van egy hatalmas bödön szotyi is, ami szintén nagyon bejön. Szerintem jövünk még ide...:)
Majd ismét visszamentünk a Media Pintába, beszélgettünk spanyolokkal, akik Franzival és Astriddal járnak egy órára. Majd 3 körül irány a Casco Antiguo. 4-ig buliztunk, aztán viszont hazamentünk, mert már elég fáradtak voltunk.
Szerdán ismét az üzleti angol és a spanyol tanfolyam volt a programom. Este - szokás szerint - korán le akartam feküdni, hát ismét nem jött össze... Eredetileg úgy volt, hogy ezen a hétvégén megyünk az ESN-nel Barcelonába, ezért én minden látogatást ehhez igazítottam. Erre kedden kiderült, hogy a jövő hétvégén megyünk... Hát persze ez csomó embernek nem jó, mert már mást szerveztek... Imádom a spanyolok lazaságát alapjáraton, de néha az őrületbe kergetnek... A szüleim 11-17 között lesznek itt, nem mondhatom nekik, hogy hát én csütörtök este lelépek, majd vasárnap éjjel jövök, mondok egy sziát, aztán már mentek is el... Úgyhogy Franzival beszéltük, hogy esetleg ezen a hétvégén kellene elmennünk. Neki van 2 barátnője Barcelonában, akik szintén Erasmuson vannak kinn, de október végén visszamennek Németországba, mert nem vehetik fel az angol nyelvű tárgyakat (2000 eurót kéne fizetniük...), spanyolul meg nem beszélnek, katalánul meg pláne nem, szóval esélytelen, hogy megcsinálják a 30 kreditet... Ezért Franzi még mindenképpen most akart elmenni Barcelonába, nekem is jobb ez, mert azt már most látom, hogy fantasztikusan sok dolgom lesz a félév felé. Kicsit nehéz lesz menedzselni a 30 kreditet itt, meg a 20-at otthon... De majd meglátjuk... (Vamos a ver...:D)
Szóval szerda este Franzival beszéltünk skype-on, hogy van repülő is Barcelonába, csak 20 euróval drágább, mint a busz, és a 8 óra helyett csak 1.10 a menetideje... 3 hely volt, úgyhogy gyorsan lefoglaltuk. Plusz kerestünk egy hostalt is, most derült ki, hogy jövő héten ugyanitt fognak lakni, akik az ESN-nel mennek. Pénteken megyünk és hétfőn jövünk. Hétfő és szerda ünnep itt, és ilyenkor a spanyolok általában úgy gondolják, hogy kedden is teljesen felesleges dolgozni menni...:) Most már kezdik feldíszíteni a várost, lesz egy hatalmas piac, ami hálisten szerdáig itt lesz, úgyhogy én is látni fogom és a szüleim is. :)
Csütörtök szokásos korán kelés, EU óra, aztán szociológia szótárazás, aztán szociológia óra, aztán haza, egy pici készülődés, és irány Friedi-ék lakása, ugyanis meghívtak egy német vacsira, hol tradicionális német kajákat csináltak az ő déli régiójukból. Mennyei volt, 2 tányérra ettünk belőle. Az egyik valami sajtos tészta volt, hagymával, sonkával és petrezselyemmel, a másik meg egy tekercsszerűség volt hússal és zöldségekkel.
Sokan még elmentek egy bárba, de én fél 1-kor hazamentem, mert úgy éreztem, néha egy kis alvás nem árt...:)
Hétfőn semmi különös nem volt, angolon Fernandóval jól szórakoztunk a spanyolok kiejtésén, mint mindig... Azt a mai napig nem tudom megemészteni, hogy nekik a "question" szó kiejtése KVESZTIÓN...:) Utána spanyol tanfolyamra mentem, eldöntöttem, hogy a C1-es csoportba fogok járni. Eléggé félek tőle, de nem sok értelme lenne 200 eurót fizetni, hogy ugyanazt tanuljam, mint az előzőn. Remélem, hogy nem fogom megbánni.
Este korán le akartam feküdni (mint mindig...), de átmentem Alinához megkérdezni, hogy hogyan ment a napja, aztán persze ott ragadtam 1-ig beszélgetni. Nagyon érdekes dolgokat mondott Fehéroroszországtól. Igazából én nem tudtam, hogy egy ilyen ország létezhet még ennyire közel hozzánk Európában. Ahol meg lehet változtatni az alkotmányt, hogy az elnök ne csak kétszer legyen újraválasztható, hanem korlátlan alkalommal. Ahol a híradóban egy szó sem esik a gazdasági válságról, mert az csak másokat érint, minket nem, helyette arról beszélnek, hogy mennyi krumplit sikerült termelni, és ez milyen jó nekünk. Miközben a válság alatt a dollár árfolyama kis híján a háromszorosára (!) ugrott. A fizetések alacsonyak (az édesanyja havi 100 eurót keres, ami középkategóriásnak számít náluk), az árak viszont teljesen elszálltak. Azok alapján, amiket mondott, nem csodálom, hogy sok ember, köztük ő is el akar jönni onnan. Minden országba vízum kell Oroszország és Ukrajna, illetve mostanában Venezuela kivételével, ezért is tudott ott élni az elmúlt évben. Venezuela, na ja, az egyik okos államvezető megtalálja a másikat... Szegénynek annyi papírmunkája van, mindenféle hivatalba kell rohangálnia, hogy tényleg itt tartózkodhasson, mert most csak 3 hónapos vízuma van, és meg kell hosszabbítani. Igazából miközben beszélgettünk, megértettem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy Magyarországon már végetért ez a korszak, és mennyire jó, hogy az Európai Unió tagja vagyunk. Komolyan, nekem még egy útlevél sem kell ahhoz, hogy ide jöjjek. Olyan természetesnek tűnik, mert már jó ideje ebben élünk, de valójában nem ez a normális.
Kedden végre aludtam, ébresztőóra nélkül keltem, ami nagyon jó volt...:) Tanultam angol és spanyolt, mert a kedd esték mindig hosszúak szoktak lenni, és ha végzek a dolgaimmal, akkor szerdán nem kell korán felkelni.
Este a lányok elmentek tapast enni, de nekem a fél 10 elég kora volt, mert 8-ig a suliban vagyok este. Franzi nem volt éhes, így megbeszéltük, hogy majd 11-kor találkozunk és elmegyünk a Media Pintába. Azonban a Calle Mayoron belefutottunk a franciákba, Astridba, Marionba és egy srácba, akinek képtelen vagyok megjegyezni a nevét...:) Kérdezték, hogy nem ülünk le hozzájuk, a chupito (feles) csak 1 euró. Mondtuk, hogy persze, miért nem. Hát, mit ne mondjak, méretes adag jött, szerintem az otthoni kétszerese, de ízre nem éreztem olyan erősnek. Majd benn a bárban kaptunk még egyet ingyen, fogalmam sincs, hogy miért. 1 euróért 2 chupito, nagyon megéri! :) A pincér nagyon aranyos volt, Alexnak hívják, román, de már 9 éve Spanyolországban él. Tudta magyarul, hogy "Jó napot kívánok!". :) Megpróbáltam megtanítani a varázsszót (Egészségedre!), majd legközelebb meglátjuk, mekkora sikerrel... Elmondta, hogy az volt az első rockzenét játszó bár, ami Alcalában nyílt, mégpedig 1988-ban. Még most is van egy csomó CD, és nem számítógépről megy a zene, hanem egy hifiből. És itt is játszottak 30 Seconds To Mars-ot! :)
Éjfél körül átmentünk a Media Pintába, ahol találkoztunk a többiekkel. Akciós volt a sangría, úgyhogy nagy vödrökben mérték. De amikor elmondtuk a többieknek, hogy 1 euróért 2 chupitót ittunk, persze mindenki oda akart menni, úgyhogy visszafordultunk, és újra elmentünk a bárba... Azt mondtam, hogy az 1 euró 2 chupito nagyon megérte, hát ahhoz mit szóltok, hogy most 1 euróért 4 chupitót kaptunk? :) M ost még kevésbé értettem, de azért nagyon örültünk neki... És van egy hatalmas bödön szotyi is, ami szintén nagyon bejön. Szerintem jövünk még ide...:)
Majd ismét visszamentünk a Media Pintába, beszélgettünk spanyolokkal, akik Franzival és Astriddal járnak egy órára. Majd 3 körül irány a Casco Antiguo. 4-ig buliztunk, aztán viszont hazamentünk, mert már elég fáradtak voltunk.
Szerdán ismét az üzleti angol és a spanyol tanfolyam volt a programom. Este - szokás szerint - korán le akartam feküdni, hát ismét nem jött össze... Eredetileg úgy volt, hogy ezen a hétvégén megyünk az ESN-nel Barcelonába, ezért én minden látogatást ehhez igazítottam. Erre kedden kiderült, hogy a jövő hétvégén megyünk... Hát persze ez csomó embernek nem jó, mert már mást szerveztek... Imádom a spanyolok lazaságát alapjáraton, de néha az őrületbe kergetnek... A szüleim 11-17 között lesznek itt, nem mondhatom nekik, hogy hát én csütörtök este lelépek, majd vasárnap éjjel jövök, mondok egy sziát, aztán már mentek is el... Úgyhogy Franzival beszéltük, hogy esetleg ezen a hétvégén kellene elmennünk. Neki van 2 barátnője Barcelonában, akik szintén Erasmuson vannak kinn, de október végén visszamennek Németországba, mert nem vehetik fel az angol nyelvű tárgyakat (2000 eurót kéne fizetniük...), spanyolul meg nem beszélnek, katalánul meg pláne nem, szóval esélytelen, hogy megcsinálják a 30 kreditet... Ezért Franzi még mindenképpen most akart elmenni Barcelonába, nekem is jobb ez, mert azt már most látom, hogy fantasztikusan sok dolgom lesz a félév felé. Kicsit nehéz lesz menedzselni a 30 kreditet itt, meg a 20-at otthon... De majd meglátjuk... (Vamos a ver...:D)
Szóval szerda este Franzival beszéltünk skype-on, hogy van repülő is Barcelonába, csak 20 euróval drágább, mint a busz, és a 8 óra helyett csak 1.10 a menetideje... 3 hely volt, úgyhogy gyorsan lefoglaltuk. Plusz kerestünk egy hostalt is, most derült ki, hogy jövő héten ugyanitt fognak lakni, akik az ESN-nel mennek. Pénteken megyünk és hétfőn jövünk. Hétfő és szerda ünnep itt, és ilyenkor a spanyolok általában úgy gondolják, hogy kedden is teljesen felesleges dolgozni menni...:) Most már kezdik feldíszíteni a várost, lesz egy hatalmas piac, ami hálisten szerdáig itt lesz, úgyhogy én is látni fogom és a szüleim is. :)
Csütörtök szokásos korán kelés, EU óra, aztán szociológia szótárazás, aztán szociológia óra, aztán haza, egy pici készülődés, és irány Friedi-ék lakása, ugyanis meghívtak egy német vacsira, hol tradicionális német kajákat csináltak az ő déli régiójukból. Mennyei volt, 2 tányérra ettünk belőle. Az egyik valami sajtos tészta volt, hagymával, sonkával és petrezselyemmel, a másik meg egy tekercsszerűség volt hússal és zöldségekkel.
Persze korán haza akartunk menni Franzival, mert 7 körül megy a repülőnk, és 4-kor (!) találkozunk más Erasmusosokkal, akik ugyanazzal a géppel mennek, mint mi, és együtt megyünk taxival a Barajasra. De ez a korán hazamegyünk sosem szokott nálunk működni...:) Szóval most itt ülök 3/4 3-kor félig bepakolt bőrönddel és ezt a blogot írom, mert elhatároztam, hogy be fogom fejezni, mielőtt még elmegyek...:) Annak különben sem látom túl sok értelmét, hogy fél órára lefeküdjek aludni, Valencia előtt kipróbáltam, és a 1,5 órás alvás sem volt elég, úgyhogy inkább leültem befejezni ezt a bejegyzést.
Szóval irány Barcelona! :)
Szóval irány Barcelona! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése