Először is a legfontosabb: épségben megérkeztek a szüleim kedden, nagyon jó érzés volt őket újra látni. Bár hála a Skype csodájának, nem is nagyon éreztem magam távol tőlük. Ma Segoviában vannak, én nem mentem, mert kicsit náthás vagyok és köhécselek, úgyhogy most éppen egy pihenőnapot tartok. Néha nem is rossz, nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára...:) Mondjuk egy kis tanulás sem ártana, az utóbbi 1 hétbe nem sokat foglalkoztam a sulival. (A Külker és az ottani vizsgák és beadandók egyenlőre még csak a távoli rémálmaimban szerepelnek...)
De hogy kronológiai sorrendben haladjunk, kezdjük először a barcelonai hétvégével. Ebben a városban sem csalódtam, csodaszép 4 napot töltöttünk el a katalán fővárosban.
Hajnali 4-kor találkoztunk a jogi karral, taxival mentünk a Barajas reptérre. Az út rövidebb volt, mint amire számítottunk, így aztán 4.20-kor ott voltunk a reptéren, míg a gépünk csak 7.10-kor ment... Csodálatos volt a 3 óra várakozás, különösen úgy, hogy egy percet sem aludtam az éjjel. A repülőút nagyon tetszett, Madridot még sötétben kivilágítva láttuk fentről, aztán egyre világosabb lett, a nap pedig csodálatos, tejszínhabhoz hasonlító felhők között bukkant fel. Leírhatatlanul szép volt, csak a fényképezőgépem persze nem volt közelben. Aztán egyszerre csak megpillantottam magunk alatt a tengert, ekkor már tudtam, hogy mindjárt ott vagyunk.
A reptérről külön busz vitt be minket a központba, a Plaza Espanyán elköszöntünk másik 5 erasmusos sorstársunktól, és mindenki a saját szállása felé vette az irányt. Kb. 20 perc séta után jutottunk el a hostalunkba. Csak 2 után lehetett elfoglalni a szállást, de hálisten megengedték, hogy lepakoljuk a cuccainkat. Elmentünk kajálni valamit, Franzi kávét, én kólát döntöttem magamba, hogy valahogy kibírjuk a napot. Egyébként ezen a napon kb. 2 l kólát sikerült meginnom, ami általában hatott is, úgy 1,5 órát, hogy aztán újra szükségét érezzem egy újabbnak...:)
Ezután bementünk a Plaza Catalunyára metróval, hogy találkozzunk Franzi egyik barátnőjével, Leával. (Egyébként a barcelonai metrót hibáztatom a megfázásomért, az állomást isten bizony fűtik, patakokban folyik rólad a víz, aztán beszállsz a légkondicionált kocsiba, és szétfagysz...) Lea városnézést tartott nekünk az óvárosban, a Barri Góticban. Nagyon jó, hogy ott volt, a kis utcácskákban egyedül biztos nehezebben igazodtunk volna ki. A La Ramblán kezdtük, ez Barcelona híres sétánya, ahol mindent, de tényleg mindent lehet kapni a bőrékszertől a naposcsibéig. Rengeteg ember volt, mindenki nézelődött. Itt van mellette a legjobb barcelonai piac, ami nagyon tetszett. Rengeteg gyümölcs, zöldség, sajtok, kolbászok, halak, rákok...
Itt pedig a barcelonai katedrális:
Elsétáltunk egészen a kikötőig és a tengerpartig. Ezen a napon egyébként annyira nem volt jó idő, felhős volt és a pulcsi sem ártott. De a tenger bármilyen időben az örök szerelmem marad. Bár még kb. 10 perc sétára voltunk a parttól, amint kiértünk a szűk utcácskákból, megcsapott a tengeri levegő semmivel sem összehasonlítható illata... Vigyázat vele, könnyen függőséget okoz! :)
6 körül visszaindultunk a hostalba. 8 ágyas szobában laktunk, mert Barcelona elég drága város, és csak ez volt megfelelő a pénztárcánknak. Nem volt semmi probléma hálisten, a szobatársaink nem voltak hangosak, simán lehetett aludni éjjel, valamint volt mindenkinek egy kulccsal zárható szekrénye, ahova be tudta pakolni a cuccait, tehát nem kellett attól félni, hogy ellopnak valamit.
Bejelentkeztünk, letusoltunk, és már mentünk is vissza a parthoz, mert Franzi másik barátnőjének, Monának aznap volt a születésnapja, és az apukája elvitt minket vacsorázni. 7-en voltunk, Mona, az apukája és a barátnője, Franzi, Lea, Mona egy másik német barátnője és én. Irtó rendes volt az apukájától, hogy engem is meghívott, lévén még sosem látott. Ennek ellenére a vacsora kissé kínosra sikerült, bár így utólag csak röhögök rajta...:) A kínos érzést nem az okozta, hogy németül folyt a társalgás nagy része, aminek a jó részét nem értettem (pláne, amikor gyorsan beszéltek egymás között...), hanem az, hogy lévén Barcelona egy tengerparti város, tengeri kajákat árusító étterembe mentünk. Én pedig nem vagyok az nagy a tengeri kütyü rajongó, nem eszek meg semmi olyant, aminek a szeme ott van a tányéról, semmi olyant, amiben turkálni kell, legyen az a halszálka vagy a sült csirkecomb csontja, sem olyant, amiben mindenféle szálak állnak ki, mint például a rákocskákból. (És ez utóbbi egyébként annyira így van, hogy rendszeresen 10 perceket töltött a főtt kukorica vagy a mandarin megtisztításával, azoknak a fehér szálaknak semmi funkciójuk nincs, rossz az ízük és beragadnak az ember foga közé.) Nem baj, gondoltam, ha halétterem, biztos lesz tonhal, lazac vagy valami hasonló világos színű hal, amit meg lehet enni. Vagy ha más nem, rántott tintahalkarikát fogok enni, az biztos minden helyen van. Hát így utólag végignézve a közeli éttermek kínálatát, mindenhol volt. Kivéve itt. Csupa polip, rák, kagyló, szálkás hal... Nem baj, életbe lép a B-terv, elvégre biztos van olyan kaja, ami nem tengeri. Bőszen kutatom az étlapot bármi más után, hát se csirke, se pulyka, se sertés, csak bélszín és valami bárány... Jó van, legyen bárány. Kihozzák a húst, hát én ilyen vastag szeletet még nem láttam. (Másik heppem az, hogy a finom hús vékony, nem kell belefulladni a rágásába.) Jól van, kicsit csontos az oldala, nem kell megenni. A másik oldala kicsit zsíros, nem baj, azt sem kell. Nagy nehezen elvágom a speckó késsel, hát nem full rózsaszín a közepe... Fúj... Nem baj Zsófi, egy vadidegen éppen most vett neked egy 13 eurós húst, valahogy meg kell küzdened vele... Hát küzdöttem, küzdöttem, a fele valahogy is ment, de addigra elfogyott a rengeteg saláta és sült krumpli,a mi mellé volt, az meg nem létezik, hogy azt egyedül megeszem. Közben még egy kedves, mosolygós igenlő választ is megeresztettem vendéglátom részére, amikor megkérdezte, hogy ízlik-e a kaja. Mellettem Franzi is hasonlóan szenvedett, ő bélszínt rendelt, de az tök rózsaszín volt. A többieknk ezzel szemben nagyon ízlett, ott tördelték fel a különböző rákokat, nyomták be a kagylót és társait... Majd az este megkoronázásaként felszámoltak olyasmit is a számlánkra, amit nem rendeltünk, szóval végül rendőrök segítségével sikerült elintézni a fizetést. Ez kb. éjfélkot volt, vagyis már 40 órája nem aludtam semmit, szóval én ekkor már csak azzal foglalkoztam, hogy lehetőleg nyitva tartsam a szemeimet... Hát így alakult az első estém Barcelonában...:) Egyébként nem vagyok ennyire finnyás, nagyon sok dolgot megeszek, csak itt valahogy pont összejöttek azok a dolgok, amiket nem bírok elviselni, ha kajáról van szó. Még egy kis édeskömény-gomba kombináció kellett volna, hogy teljes legyen a kép! :D
1 körül hazakeveredtünk, fél 10-ig aludtunk, nagyon ránk fért... Lementünk reggelizni, ugyanis a 17 eurós árban benne volt a reggeli is. Minden nap jól bekajáltam, így ki lehetett spórolni az ebédet, ami nem rossz, mert mint már mondtam, Barcelona meglehetősen drága. Íme egy reggeli termésem, egy péksüti, 2 szelet kenyér, vaj, lekvár, kolbász, müzli, forró csoki, 2 pohár gyümölcslé:
El akartunk menni a Sagrada Familiába, foglaltunk interneten jegyet, mert úgy nem kell kivárni a 2 órás sort, és csak 1,30 euróval drágább, ami ennél az árnál (11,80 diákkal...) igazán nem nagy pluszköltség. Valami azonban nem működött, mert nem kaptunk valami visszaigazoló emailt, így nem tudtunk bemenni, szóval volt egy potyautunk... De legalább kívülről láttuk. A hatalmas sort nem akartuk kivárni, majd másnap megpróbáljuk újra.
Így kicsit módosítottuk a programot, és a Plaza Espanya felé vettük az irányt, hogy megmásszuk a Montjuicot. Itt töltöttünk végül az egész délutánt, fantasztikus volt, gyönyörű helyeket láttunk.
Itt a Plaza de Espanya:
Elindultunk felfelé, a Katalán Nemzeti Palotáig hálisten mozgólépcsők segítik az ember útját. Engem lenyűgözött ez a rész.
A Montjuic-on találhatók az 1992-es barcelonai olimpia létesítményei. Nekem nagyon nagy élmény volt, ugyanis én imádok mindent, ami az olimpiával kapcsolatos, nekem abban a 2,5 hétben megszűnik a világ, amikor éppen nem nézem a közvetítést, akkor az újságot vagy a netet bújom a hírek és beszámolók után kajtatva. Itt éppen megnyerem a maratont...:)
Ezután egy felvonón mentünk fel a várba, ahonnan meseszép volt a kilátás a városra és a tengerre.
Körbesétáltuk a várat, ismét gyönyörű volt a látvány.
7 körül ereszkedtünk vissza a városba, ahol megnéztük Kolumbusz Kristóf emlékművét.
Ezután találkoztunk Leával és Monával, majd együtt elmentünk megkeresni a táskaboltot, ahol még tegnap Franzi láttott egy jó táskát, és később sem talált olyant, ami jobban tetszett volna neki. Ezt megvettük, majd visszamentünk a Plaza Espanyára, ugyanis esténként zenés fényjátékkal szórakoztatja a népet a Mágikus Szökőkút. Nagyon tetszett, rengeteg ember volt ott.
Ezután még felmentünk az egykor bikaviadal-arénaként, ma bevásárlóközpontként szolgáló épület tetejére, hogy megnézzük a kilátást a térre.
Másnap korán keltünk, mert 9 és 10 óra közötti belépésre foglaltunk az interneten a jegyet a Sagrada Familiába. Mint már írtam, nem egy olcsó mulatság, de aki Barcelonába megy, az egyszerűen nem hagyhatja ki. Valencia után azt mondtam, hogy az a leglenyűgözőbb épületkomplexum, amit láttam, hát most lehet, hogy felül kell bírálnom ezt. Az biztos, hogy ennél csodálatosabb templomot még nem láttam. Gaudí egy zseni volt. És még mindig nincsen kész, valószínűleg 2025-re végeznek vele. Néztünk egy 20 perces filmet a templom építéséről, nagyon érdekes volt. Gaudí gyerekkorában elég beteg volt, ezért nem nagyon mehetett sehova, így szoros kapcsolatot alakított ki a természettel, ami végigkíséri egész munkásságát. A templom belseje például egy erdőre hasonlít, amely "ráborul" az emberre. Többet nem is akarok írni, inkább beszéljenek helyettem a képek.
Miután 3 órát (!) eltöltöttünk itt, a tengerpart felé vettük az irányt, hétfőn ugyanis már irtó meleg volt, és egy kis heverészés a parton sosem árt...:) Lea és Mona is csatlakozott hozzánk. Később Franzival úgy döntöttünk, hogyha már itt vagyunk, akkor fürödni is kell. A víz egyáltalán nem volt hideg, bár sok ellenkeznivalónk nem volt, ugyanis a barcelonai part nem hasonlít a lapos valenciaihoz. Itt 2 lépét tettünk be a vízbe, és már a derekamig csapot fel a hullám, 4 lépés után a vállamig, majd sikeresen be is borított minket. Ekkor leesett nekünk, hogy sokkal egyszerűbb gyorsan lemerülni és úszva küzdeni az elemekkel...:) Nagyon élveztük! :)
Fél 6 felé összeszedtük magunkat, mert még el szerettünk volna menni Gaudí másik remekművéhez, a Park Güellbe. Hálisten itt is voltak mozgólépcsők, így is megszenvedtünk míg feljutottunk a parkhoz. Teljesen szürreális élmény az egész, nagyon tetszett.
Utána megint találkoztunk Leával és Monával, elmentünk tapasozni. Hát itt kicsit más a szisztéma, mint Alcalában, ahol az italhoz ingyen kapod a kaját. Itt fizetsz a kajáért és az italért, és így kb. kétszer többe kerül.
Másnap elmentünk a Camp Nou-hoz, a Barcelona stadionjához. Be végülis nem mentünk, mert 22 euró volt a beugró a stadionba és a múzeumba. Ráadásul én nem is szeretem a Barcelonát... Ha az Anfield Roadról lett volna szó, az persze egészen más lenne...:)
Ezután visszamentünk a belvárosba, vásároltunk egy-két apróságot, isteni finom gyümölcsöt ettünk a piacon, majd visszamentünk a hostalba, felkaptuk a cuccainkat, elmentünk a vasútállomásra, felszálltunk a barcelonai Cercaníára, ami kivitt minket a reptérre, majd átszálltunk a buszra, ami elvitt a 2-es terminálról az 1-esre. A repülőút simán ment, és ismételten gyönyörű volt a kilátás. És ezúttal a fényképezőgépem is nálam volt! :)
Este aludtam egy jót az ágyamban, másnap viszont 9-kor már fel is keltem, feltakarítottam a lakást, meg felszámoltam a szobámban a kuplerájt, ugyanis erősen hasonlított egy bombaövezetre...:) Délután kimentem a szüleim elé a reptérre. Van egy új Cercanía, az Atochán kell átszállni csak, és simán kijutsz a 4-es terminálra. Nagyon praktikus.
Úgy örültem, hogy újra láttam őket! Van egy olyan érzésem, hogy ők is...:) Szerencsére van egy üres szobánk egy franciaággyal a lakásban, szóval van hol elszállásolni őket. Anyu hozott nekem finom diós kalácsot, nyami! :)
Közben Alcalá teljesen felfordult, október 10-én van ugyanis Cervantes születésnapja (aki ebben a városban született), október 12-én pedig nemzeti ünnep, ami épp elég alkalom arra, hogy péntek és szerda között az egész belváros átalakuljon egy óriási piaccá, ahol rengetegféle édességet, halat, kolbászt, sajtot, teát, mézet, lekvárt és egyéb finomságot lehetett venni. Mindenhol szalagok vannak a házak között, az árusok korabeli ruhákat hordanak, sokszor belebotlasz különböző zenélő, maszkos emberekbe. Tiszta őrület az egész, úgy, ahogy van! :) Kedd és szerda este is kinn voltunk. Vettünk háromféle isteni sütit, almás-kivis lekvárt és sötétcsokit, valamint végigkóstoltuk a kolbászokat, halakat, sajtokat és a csokis mandulát...:)
Itt van néhány fénykép az össznépi őrületről...:)
Csütörtökön fél 12-ig volt EU-s órám, utána a szüleim odajöttek elém a sulihoz, és tettünk egy sétát a városban, immár a karneváli forgatag nélkül, napfényben. Nagyon tetszett nekik. Hát igen, nem véletlenül a világörökség része a belváros.
Valamint végre feljutottam velük a katedrális tornyába, ahonnan szép kilátás nyílt a városra.
Szóval egyenlőre minden szép és jó, csak a nátha és a köhögés múljon el jövő hétre, 1 hét múlva ugyanis jön Viki és Gergő! Már alig várom! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése